Nem leszünk bajnokok.

Nem lesz dobogó.

Nem lesz Európa.

Nem lesz harag, nincs harag.

Ne értsetek félre, nem akarok indulatokat szítani, sőt. Nem várom vissza azokat az időket, amikor egy második hely miatt eltorzult arccal akart a szurkolósereg revánsot venni mindenkin – bárkin – aki mindahhoz asszisztált. Én is baromira mérges és csalódott voltam. Egy második hely miatt! Persze nem leszek demagóg, az a legvégén dőlt el, ott már kezünkben volt a bajnokság és a célegyenesben estünk pofára, aminél dühítőbb nincs. Sőt, ha innen nézzük, akkor legalább a célegyenesig futottunk, most pedig az elején gyalogoltunk, majd néha begyújtottuk a rakétákat, majd megálltunk, visszafordultunk, futottunk előre egy picit, nézelődtünk, hogy hol is vagyunk és még így is az elsők között tanyázunk, látjuk a többieket, de már a következő rajt áll a fejünkben. Bizakodunk. És ez nem baj. Vagyis önmagában még nem ez a baj. Még azt is meg lehet magyarázni, hogy évek óta bizakodunk, jövőre jók leszünk, menni fog, most már tényleg, de vegyük észre: lassan felnő egy generáció, akinek a legnagyobb sikerélménye, hogy megnyertük (harmadjára, könyörgöm!) a másodosztályt és a legdurvább bundaévben, amikor mindenki körbe verte a másikat tizen-akárhány döntetlennel egészen a harmadik helyig repültünk. A kifogások viszont kezdenek elfogyni, ahogy az emberek is.

Végre. Ez a szó jutott eszembe akkor, amikor lefújták az örökrangadót. Végre elégtételt éreztem, mert bár fontos volt a Paks elleni siker is két hete, azért jobb érzés egy győztes rangadó után felállni és megtapsolni a srácokat. Számos pozitívuma volt ennek a mérkőzésnek, de a legfontosabb talán az, hogy versenyben maradtunk a nemzetközi kupaindulást illetően. Annak ellenére, hogy talán először rendeztek örökrangadót távol a fővárostól, nem is voltunk olyan "bántóan" kevesen. Vegyük sorba a ma történteket, kezdjük is a pontokkal.

Már csak fél óra van hátra az MTK csapata ellen vívott örökrangadóig, ami elé beharangozó híján most csak egy kommentfogót van időnk tűzni.

Mint ismeretes, a mérkőzés Győrben kerül megrendezésre, ahová Budapestről ingyenes különvonatokkal juthatnak el a drukkerek az FTC jóvoltából. Aki mégsem tud kilátogatni a meccsre, az 13:55-ös kezdettel követheti nyomon az eseményeket az M1 jóvoltából.

Az utóbbi három meccsünkből kettőt vesztettünk el és egyet sikerült megnyerni, míg az MTK mérlege egy győzelem, egy vereség és egy döntetlen.

Szomorú történéseken vagyunk túl, a hangulat egyre feszültebb, ráadásul ma ugyanott kell pályára lépnünk, ahol vasárnap nem csak a mérkőzést, hanem Leonardot, Böniget és Alempijevicet is elveszítettük, kit így, kit úgy. Egy szó, mint száz, percek vannak hátra és kezdődik a rangadó, amivel kapcsolatban - mint mindig, most is várjuk a tippeket.

A szabályok változatlanok, csak az itt, komment formájában leadott szavazatokat tekintjük érvényesnek. A szezon végén a győztes jutalma egy ilyen póló lesz.

Hajrá Fradi!

Láthattuk, hogy mennyire ki volt akadva Moniz mester a győri meccs után, és azt is tudjuk, hogy nem csak a vereség miatt. Vezérünk állítja, hogy tudatosan utaztak Leonardóra már hetek óta, és a Nemzeti Sport által közölt statisztikák ezt valamennyire alá is támasztották. Hihetünk a számoknak, vagy ha akarunk, hihetünk a szemünknek is. Videózzunk hát egy kicsit!

Kikaptunk Győrben. A vereség mindig fájdalmas önmagában is, most viszont extra mennyiségű okunk van keseregni. Gyakorlatilag elszállt minden reményünk a nemzetközi kupaszereplés kiharcolására, Leonardot szarrá rúgta strestik, plusz arra is egyre inkább rájövünk, hogy teher alatt rendre csődöt mond a csapat.

Az elmúlt napokban csupa olyan dolog történt, ami után ku nagyon nehéz higgadtan értékelni, vagy legalábbis visszagondolni. Mégis megpróbáljuk.

Kikaptunk Győrben. Nem csak a vereség miatt van azonban búslakodnivalónk, ezzel valószínűleg elúszott a nemzetközi kupaszereplés, illetve Leonardo személyében igen fontos játékosunkat is elveszítettük.

Most jöjjenek a pontok, hamarosan bővebben is boncolgatjuk az elmúlt pár napot.

(Az osztályzatok az Üllői129-ről, kézis túrákról jól ismert kredenc tollából származnak, őt tessék a panaszokkal keresni!)

Megvan a három pont - ez volt a cél. Nem játszottunk jól - ez meg az eszköz. Utóbbi segített minket az előbbi eléréséhez, úgyhogy egy büdös szóval sem kritizálhatnánk a tegnapi produktumot. Mert ugye mennyivel jobb szürkén játszva nyerni, mint brillírozva szórni a pontokat?

Egyre nagyobb a görcs a csapaton. Immár kimondva is cél a dobogó és az azzal járó nemzetközi kupaszereplés. Ehhez jön hozzá, hogy a csapat egyik legfontosabb tagja, Jenner kénytelen volt kiszállni a hajrá nagy részéből.

Tegnap brusztolva, a Paks játékát megfojtva gyűjtöttük be a három pontot - ezt eddig nem véltük sajátunknak, a cél érdekében mégis beáldoztuk a látványos támadófocit és végre Fortuna is mellénk szegődött, két olyan góllal törtük meg a hazaiak ellenállását, amelyekért külön-külön is minimum egy nyájnyi birka feláldozása járna a szerencse istennőjének oltárán.

Délután Paksra látogatunk. Ha nem nyerünk, búcsút inthetünk az Európa Ligának, ennyi a tét, nem több. Az MTK kikapott, a Loki ikszelt, itt az újabb, valószínűleg vissza nem térő alkalom, hogy versenyben tartsuk magunkat a harmadik helyért.

A Vidi már minden bizonnyal behozhatatlanul meglépett előlünk, már csak az MTK, Honvéd, Debrecen trióval hajszoljuk egymást a bronzért, egyelőre mind a hárman előttünk vannak, 6, 3, illetve 1 ponttal. Ma újra saját kezünkbe vehetjük a sorsunkat.

Nem, nem és nem... még most sem akarom elhinni ami történt. A hétközi Ligakupa győzelem után nem sikerült újból legyőzni a Videotont. Vegyes érzéseim vannak a meccsel kapcsolatban. Komoly változások szükségesek, ha ki szeretnénk jutni nemzetközi porondra. Meg egy jó adag szerencse is most már.

Igazából valami okosat szerettem volna írni, de semmi sem jut eszembe. Rosszul álltunk a meccshez? Lehet. Rossz napot fogtunk ki? Megeshet. Egy biztos, ilyen játékkal álom marad az Európa Liga.

Percek óta ülök a gép előtt és azon gondolkozom, hogy lehet egy ilyen remek szerdai teljesítmény után méltó sorokat tűzni a vasárnapi mérkőzés elé. Egy életen át emlékezni fogok a srácok büszke, boldog mosolyára, a fergeteges ünneplésre és remélem sokszor lesz még lehetőségem örömömben elsírni magam egy-egy nagyszerű meccset követően. Remény, hit, bizalom és jó adag aggodalom - mint mindig. Nézzük, mire számíthatunk most.