Amióta az eszemet tudom a Ferencvárosnak szurkolok. Amikor fociztunk a suliban soha nem akartam Totti vagy Ronaldo lenni, mint a legtöbb gyerek, én sokkal inkább szerettem volna Lipcsei, Gera vagy éppen Balog Zoli lenni. Nem véletlenül ők is részei a képzeletbeli csapatom legjobbjainak. Korábban is néztem Fradi meccseket, de emlékeim úgy 1999-től indulnak, bár sok dolgot elfelejtettem, de most böngészve a régmúltat, sok minden eszembe jutott! Igyekeztem új neveket bedobni a kalapba, de a többiek már ellőtték a "nagy neveket", azért lesz 1-2 meglepetés.

Na itt vagyok újra. A kisebb kihagyás után megint koptattam a billentyűzetet, ezúttal én is a best of sorozathoz kapcsolódom. Dióhéjban: 1995-től válogathatok. Semmiféle megkötést nem teszek magammal szemben, hogy légiós, nem légiós, jelölték-e már előttem vagy sem. Meg szólok előre, hogy néhol lehet, hogy látszani fog a pata, de ez van, valamiért nekem ők a kedvenceim, ők maradtak meg. Mindenki úgy válogatott, hogy kit látott játszani. Én úgy módosítanám, hogy csak olyanok vannak bent, akiket láttam játszani és emlékszem is rájuk, emlékszem az arcukra, a megmozdulásaikra. Simonnál még így is kérdéses, hogy csak bemesélem magamnak, hogy ennyire szerettem kis gyerekként, vagy ez csak a halálát követően alakult ki bennem. Magam sem tudom... Elolvasom »

A Vasas volt a Ferencváros mellett az a magyar nb1-es csapat, aki kijutott az amerikai tornára. Az angyalföldiek azok, akiktől két nappal ezelőtt Beliczky Gergő a Fradihoz igazolt, valamint szintén a Vasas csapata az, ahonnan az FTC kivásárolta a mai napon két és fél évre aláíró Kulcsár Dávidot...

Egy újabb "best of" Fradi következik. A negyedik a sorban. Ez az összeállítás is, természetesen, teljesen szubjektív, és ráadásul néhány nehezítést is beiktattam magamnak, hogy az enyém ne hasonlítson a kollégák csapataira.

Megkeresem a DeLorean kulcsait, beülünk, felgyorsítsunk 88 mérföld per órás sebességre és irány a múlt!

Mesterségem címere, hogy jó pénzért szervezek felkészülési futballtornát a világ végéről érkező csapatoknak, majd közlöm velük, hogy érdeklődés hiányában elmarad a dolog.

Külön örömömet lelem benne, hogy ezzel kicsit belerondítok az adott csapatok (legyenek akár a honfitársaim) programjába, azt pedig egyenesen élvezem, ha a rossz hírt már a helyszínen osztom meg a csapatokkal.

Na ki vagyok?