A közelmúltban névnapom volt, melynek örömére kaptam egy könyvet, Fűrész Attila: Az utolsó nagy Fradi c. kötetét. Nagyon megörültem neki, lapozgattam, nézegettem az arcokat, kire emlékszem jobban, kire kevésbé!

Aztán elkezdtem olvasni, nem sok idő telt bele, a végére is értem. Érdekes történetek, meglepetések, viták és persze a Ferencváros Bajnokok Ligája szereplése. A csapat teljesítménye mellett előkerül a jelen is.

A régiek közül van aki fenyőfát árul, van aki végrehajtóként dolgozik, de akad üzletkötő és televíziós kommentátor is.

"Be kellene rúgni, Kuntic, góóóól!" /Hajdú B. István/. Itt kezdődött az a csoda, amely az elmúlt 20 év egyik legszebb emléke a Ferencváros szurkolók és a magyar fociért rajongók körében. 1995 nyarán a Ferencváros az Anderlecht idegenbeli legyőzésével, majd egy hazai döntetlennel kvalifikált a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé! Ekkor még nem 32 együttesnek adatott meg ez a lehetőség, ekkor még nem volt "bajnokok ága". A szerencse és a két mérkőzés döntött! A végén pedig mi örültünk! A csoport ellenfeleink a Real Madrid, az Ajax és a Grasshoppers voltak. A mérkőzéseinkről a videómegosztó oldalakon számtalan összefoglalót nézhettek meg!

A mostani bejegyzés célja nem a BL történetünk áttekintése, inkább néhány gondolatot, véleményt osztanék meg veletek a könyvből, amolyan "kedvcsinálóként"! (Ha valaki ennek hatására szánná rá magát a könyv megvételére, én bizony nem kapok belőle egy  forint részesedést sem.)

Hajdu Attila véleménye a Ferencvárosról: "Ha a Ferencvárosba normális emberek kerülnének, akkor lehetne alkotni. Attól tartok, ha az ember odamegy, "kinyírják" azok, akik eddig is jól megéltek a Fradiból. Ha az a csapat - amelyben én is szerepelhettem 1995-ben - normális gondolkodással és hozzáállással el tudta érni azt a sikert, amit elért, bizonyíték, hogy igenis meg lehet csinálni. Ha mindenki korrekt módon tenné a dolgát, sikert lehetne elérni. Ebben biztos vagyok."

Sok vita zajlott a közelmúltban, hogy ki irányítsa a Fradit, ki lenne a legjobb, a megoldás? Legyen egy politikus, lásd Kubatov vagy Torgyán, esetleg egy üzlet"ember" /Berki Krisztián/. Egyetértek Attilával abban, hogy nagyon sok múlik a mentalitáson, ez látszik Döme érkezésével. Bízni lehet, hogy újra találkozik egy jó vezető egy jó csapattal!

Szergej Kuznyecov a légiósokról: "Régen az volt a Fradi ideológiája, hogy minden áron elsőnek kell lenni. Eszerint küzdött mindenki. Ez talán már nem annyira jellemzi a játékosokat, nem csúsznak- másznak a győzelemért. Sokuknak csupán ugródeszkát jelent a klub, ahonnan egy-két éven belül távozni kell."

Mindig felmerül a kérdés tehetséges magyar vagy egy tucat légiós? Kuntic, Kuznyecov, Kopunovics kiváló légiósok voltak, sok hasznukat vette a csapat. A jelenlegi helyzetben azonban a magyar fiatalokra tettük le a voksunkat, vagy bejön, vagy nem... Az elmúlt időszakban nem sok olyan külföldi játékosunk volt, aki szakmailag és emberileg is méltó a csapatunkba, talán csak Marek Heinz!

Hrutka János gondolata az utánpótlás helyzetéről: "...mindenki a Fradiban akart játszani. Éppen ezért nem is kerülhetett gyengébb képességű gyerek a csapat közelébe. Ma már sokkal kevesebb gyereket érdekel a foci. Azt szokták mondani, 25 ezer igazolt labdarúgóból kerül ki egy sztár. Magyarországon valamivel több, mint százezer igazolt labdarúgó van. Ezek szerint van négy sztárunk, de lehet, hogy az egyik nyolcvanéves, a másik meg az öregfiúk csapatban játszik."

A fiatalok választási lehetősége határtalanul kiszélesedett az elmúlt 20 évben, legyen az sport, zene, divat stb... így egyre kevesebben adják fejüket a labdarúgásra, emellett pedig egy nagy probléma: hol vannak a régi grundok? Elég csak Molnár Ferenc: Pál utcai fiaira gondolni...

Nyilas Elek a Táborról: "Nagyon sokat számított a biztatásuk. Úgy érzem, fanatikusabbak a legtöbb egyesület szurkolótáborához képest. Sok klubnál csak tapsolnak egy-egy szép akció után. A Népligetben énekelnek, biztatnak, ami mindig óriási pluszt jelentett. A Fradi közönség nagyon hálás. De csak akkor, ha látják, hogy a játékosok mindent megtesznek a pályán. Ki lehet kapni, de a lelketlen játékot nem fogadják el. Emlékszem, 5-1-re kikaptunk az Ajax ellen, de még fél órával a lefújás után is telt ház volt az Üllői úton."

Két lényeges pontra tapintott remek középpályásunk, az egyik az, hogy nálunk szívvel-lélekkel kell játszani, ekkor tényleg elfogadható a vereség is! A másik a Tábor, inkább így: TÁBOR! Szurkolni kell hétről hétre a csapatnak, biztatni, mert ha csak kis részben is, de ÉRTÜNK, szurkolókért is játszanak!

Vincze Ottó az NB2-ben történt kudarcról: "Tavasszal kezdtem magam beverekedni a csapatba, talán olyan erőben sohasem voltam, mint akkor. Egyszerűen nem lehetett engem lefárasztani. Mindenki csak nézett, Lipcsei Petiék is, hogy mi van velem. Dolgozott bennem a bizonyítási vágy. Kimentünk Dunaszerdahelyre és egy szlovák gyerek szétrúgta a bokámat hátulról. Két hónapot ki kellett hagynom. Utána nem is jöttek az eredmények . A Szolnok ellen kaptunk ki és elúszott a feljutás. Óriási tragédia volt. Nagyon nehezen viseltem a kudarcot. Három napig senkihez sem szóltam. Voltak olyanok a csapatban, akik tükörbe tudtak nézni ezek után. Én nem tudtam."

Ottó nagyon megosztja mind a mai napig az embereket, a Fradistákat egyaránt. Sokkal nagyobb karriert futhatott volna be, de az elért eredményei miatt sem kell szégyenkeznie. Véleményem szerint, ha mindenki így állt volna a dolgokhoz, hamarabb megszületett volna a feljutás!

Ahogy olvashatjátok, ezek a sorok nem 1995-ös Bajnokok Ligája menetelésről szólnak, sokkal több ez a könyv, mint megemlékezés. Szándékosan nem is azokat a részeket emeltem ki, hanem azokat, amelyek "aktuálisabbak"! Ráadásul Szeiler József is lerántja a leplet Varga Zoli megválasztásáról és az elnöksége idején történtekről egyaránt. Sőt még azt is megtudhatjátok, hogy Nyilas Elek miért árul fenyőfát, Szűcs Misi pedig, miért lett üzletkötő! Megszerettem ezt a könyvet, sok új dolgot tudtam meg a csapatról, a játékosok mostani életéről, gondolataikról egyaránt. Én csak ajánlani tudom!

/A játékosok képei a tempofradi oldaláról származnak!/