Na itt vagyok újra. A kisebb kihagyás után megint koptattam a billentyűzetet, ezúttal én is a best of sorozathoz kapcsolódom. Dióhéjban: 1995-től válogathatok. Semmiféle megkötést nem teszek magammal szemben, hogy légiós, nem légiós, jelölték-e már előttem vagy sem. Meg szólok előre, hogy néhol lehet, hogy látszani fog a pata, de ez van, valamiért nekem ők a kedvenceim, ők maradtak meg. Mindenki úgy válogatott, hogy kit látott játszani. Én úgy módosítanám, hogy csak olyanok vannak bent, akiket láttam játszani és emlékszem is rájuk, emlékszem az arcukra, a megmozdulásaikra. Simonnál még így is kérdéses, hogy csak bemesélem magamnak, hogy ennyire szerettem kis gyerekként, vagy ez csak a halálát követően alakult ki bennem. Magam sem tudom...
A kapuban két név között vacilláltam. Szűcs és Hajdu, talán Lajos többet tett le az asztalra, de nekem mégis Hajdura esett a választásom, amikor elkezdtem focit nézni, akkor ő állt a kapuban, ő fogta meg Svájcban a büntetőt.

Hátul nekem valamiért egy Leandro-Keller-Telek-Simon négyes szolgálna a legjobban. Most nem elemezném őket egytől egyig, mert már megtették mások. Annyit azért elmondanék, hogy hiába volt az UEFA-kupa 2004-ben és egy nagyon jó csapatunk, nekem mégis 1995-2000-es csapat maradt meg nagyon, igaz már opálosak az emlékek, mint az örömapa szeme hajnali négykor a lagziban. Talán úgy tudnám leírni az egészet, hogy ciklikusan gondolkodom. Volt a 1995 és kb. 2000 közötti, aztán az UEFA kupás, meg az a körüli évek. Utána a pénzügyi gondok, a "törd el a lábát" kupadöntő. Újabb korszak az NBII-ben és az azóta tartó fázis. Ebből az ötből az első kettő, amire építek és nehéz, de megpróbálok belőle kihozni egy csapatot.

Simon stílusát különösen bírtam, mondhatnám, hogy hasonló elbánásban részesítem az ellenfeleket a pályán, na jó, én nem szoktam szegycsonton vágni az ellent, ha indul a futóverseny. Meg a kettes meze. Amióta az eszemet tudom, abban játszom. Az valahogy mindig üzeni az ellenfélnek, hogy kettes mez=hátvéd, vigyázz! 2002-ben, amikor el volt törve az ujjam és gipszet kaptam emiatt az osztálytársam piros filccel írta fel rá, hogy FTC (mert épp az volt a tolltartómban), majd hazafele a metron egy bácsi megkérdezte, hogy Tibi miatt a vörös?...

Manci mindig is a nyugodtságával tűnt ki, meg ahogy emlékszem, egész értelmesen nyilatkozott. Keller is meg volt már énekelve. Leandroról meg valamiért mindig egy Kociaelspor elleni meccs ugrik be, amit Stuttgartban néztem a Dunán. Akkor jó volt Fradistának lenni, de tényleg. Meg igazatok van, hogy Leo nálunk inkább szélsőt játszott, evvan, én akkor is így emlékszem, ide teszem. Nagy Norbert is jogos reklamálás, de nem emlékszem rá, csak arra, hogy bátyám mindig szajkózta, hogy milyen jó játékos. Gyerekként a csapat és momentumok léteztek, játékosok kevésbé.
Középpályára két belső középpályást tennék és két szélsőt, mondván játszunk igazi 4-4-2-t, olyan angolosan.

Őszintén szólva nem emlékszem, hogy mit játszott 15 évvel ezelőtt a Fradi, nem figyeltem a taktikát, csak néztem a meccseket és olyan mondatokat jegyeztem meg, hogy Varga jelenleg a cigaretta, ásványvíz, zsebkendő hármasból most épp megint a cigarettánál tart. Talán Knézy volt, de a meccsre tisztán emlékszem, Norrköping (igaz ezt is csak adatturkálás miatt tudom, nem kopfból) és egy méretes svéd zakó. Azt sem tudtam akkor, hogy mi az, hogy Göteborg, meg ne már, ott is van foci (emlékszem, hogy amikor megkaptuk a Jugokat, akkor még ujjongtam a sportvilág közvetítése alatt, mondván nem halottam még ilyen országról, biztos könnyű dolgunk lesz), mondogattam.

Bal szélre, bár tudom, hogy van egy Huszti is, mint opció, én csak azért is Igort rakom. Valahogy a csendes, alázatos rakkolás mindig is bejött, így focizom én is, az ilyen játékosokat szeretem. Középen Peti és Krisztián. Már mindenki írt róluk, jó sokat. Lipcseivel kapcsolatban a Koppenhágai 1-1 az emlékem, meg az, hogy másnap hogy anyáztuk a bírót. Krisztiánról pedig az újkastély elleni meccs jön be, amit nagynénémnél néztünk bátyámmal. Extra szolgáltatásként volt kóla is. 2-0-nál elfogyott a kólám és megkértem nagynénémet, hogy hozzon egy pohárral a konyhából. Kiment és amikor kint volt rögtön rúgtak egyet az angolok. Aztán megint elfogyott a kólám és megint kértem egy pohárral. A koreo megismétlődött. Kiment, angol gól. Aztán jött Lisztes és elsült a bal lába, nagyon. Elfogyott a kólám, mire bátyám vérgőzös szemmel szólalt „ne hogy kérjél még egyet”. Nem is mertem szólni sem, őriztem az előnyt, meg az üres a poharamat a meccs végéig.

Jobb szélre Gerát teszem, mert nem tudom kihagyni a csapatból, viszont középről sem szeretném az előbbieket kivenni. Tudom, hogy nem Gera posztja a szélső, ő egy igazi 10-es, de ha gyémántot játszatok, akkor mégannyira nincs helye Krisztiánnak és Péternek. Vinczét azért nem teszem be, mert valamiért a győri mez, Görbicz (a "ki lehet az apuka" kezdetű nóta) és a botrányos BL szakértés ugrik be. Pedig tudott ő ilyet is (0.50-nél).
Elől pedig egy másik Igor, Nicsenko az egyik ék. A másik pedig sok vitát fog kiváltani tudom, de nekem valamiért Schultz kell. Állandóan sérült volt és jóval több volt benne, mint amit kihozott a pályafutásából. Az UEFA meccsekre mindig csak becserélték, nem ontotta a gólokat, nekem valamiért mégis megragadt. Írhatnám Szabicsot, de az igazság az, hogy őrá meg mint Sturm Graz csatár emlékszem. Münchenben néztünk egy BL selejtezőt, ahol a Sturm a Maccabi ellen játszott és jó 25-ről lőtt bődületesen nagy gólt. A kommentátor úgy fogalmazott, hogy Szabics „Man der unglaublichen Toren”. Most nézegettem régebbi videókat, ezen a meccsen kettőt vállalt. Az igazság az, hogy ezek már nem az én emlékeim, most visszakeresve és visszaolvasva pedig nem akarom „meghamisítani” a saját emlékezetemet.

Udvaráczra is úgy emlékszem, mint a mackós testű, potyákra bármikor képes, állandó cserekapus, aki a kevés játéklehetőség miatt ment el Ausztráliába. Most döbbentem meg, hogy ez nem így van. Inkább nem kutatok tovább, mert akkor újra kéne írni a csapatot, azt a csapatot, ami az enyém. Lehet, hogy sok dolog nem úgy történt, ahogy én emlékszem (a történetek biztos, a focipályán való történések lehetnek a kérdésesek), de akkor is az én élményeim és ez pedig az én Fradim!

(A képek a tempofradiról és a focitortenelem.blogspot.com-ról származnak.)

A sorozat korábbi részei:

• eddamuvekfan
• csutip
• temiz
• mgyuri