Amikor hétfőn jött a szomorú hír a tragédiáról, miszerint elhunyt a Fradi szimbóluma, Flóri bá, egyértelmű volt, hogy kötelességem elbúcsúzni tőle. Viszont azt nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz, hogy már-már beletörik a bicskám, hiszen megfelelő és méltó szavakat találni egy ilyen különleges emberhez nagyon nehéz. Akárhányszor kezdtem bele, mindannyiszor kezdtem újra. Flóri bá nehéz feladat elé állított, nem csak engem, mindnyájunkat.

Már akkor tiszteltem és felnéztem rá, amikor még nem is ismertem. Már akkor tudtam, ki volt Albert Flórián!

Nem tudom mennyire ,,hiányoztam" az elmúlt egy hónapban, de remélem, egy picit azért igen!:)

Nem tűntem el és nem is gondoltam meg magam, hogy folytatom, amit elkezdtem, csak egész egyszerűen bizonyos dolgok közbejöttek. Közbejött egy költözés, aminek következménye az lett, hogy több mint 3 hetet vártam az internet bekötésére, majd a család is lebetegedett, köztük a gépem is, szóval volt bajom bőven...

Természetesen ezalatt az idő alatt volt időm gondolkodni és ugye sok minden történt is, de a szerkesztőkollégákkal egyeztetve abban maradtunk, folytatom a 2. szezonom emlékeinek felelevenítésével. Ez sokáig így is volt, aztán újabb ,,csalódás" ért a klubban és eldöntöttem, hogy kiírom magamból, amit mostanában érzek. Előre bocsátom, nem siránkozni szeretnék, csak őszintén elmondani, hogy is mennek a dolgok a ,,profi" világban és ez mennyire van kihatással a játékos életére.

Sokszor lehetett ezt régebben rádiókban, de talán televíziókban is hallani az éppen aktuális műsorvezetőtől. Most én is ezt fogom tenni és egy picit félreteszem a memoárjaimat, amiket az elmúlt hetekben megosztottam veletek.

Sajnos ennek az apropója a jelenlegi helyzet szeretett csapatunk körül.

Azt egyből leszögezném, tőlem ne várja senki, hogy pálcát törjek bárki feje felett, mert tudom, mit éreznek most a játékosok.

Az e heti témám tárgya a 2000-2001-es szezon lesz, mert nekem igazából ez volt az első évem és ami meg fontosabb a szurkolóknak, a klub újra bajnokságot nyert!!! De mielőtt belekezdenék, el kell, hogy mondjam, picit megcsúsztam a határidővel, mivel éppen költözés közben vagyok, ráadásul ma, azaz kedden ligakupa meccset játszottam, szóval csak most a meccs után kezdek írni.

Ha lehet a szerencsében szerencsétlenség, akkor a mai este az volt, hiszen megint (idén másodszor) 120 percesre sikeredett az ütközet. A végén nyertünk (szám szerint 5-3-ra) az én gólom segítségével is. Ezt a meccset talán párhuzamba is állíthatnám az akkori bajnoki évvel, mert ahogy a mai meccsen, úgy akkor is megjártuk a mennyet és poklot.

Nem gondolkodtam sokat az e heti témán, hogy miről fogok írni. Már akkor körvonalazódott bennem a gondolat, amikor az előző írásom felénél járhattam, hiszen nagyon is kapcsolódik hozzá, de mivel az is viszonylag hosszúra sikeredett, így amellett döntöttem, hogy különveszem őket.

Az mind szép és jó, hogy a gyerek elkezd sportolni, évről-évre fejlődni, élvezi, amit csinál, örömét leli benne, de vajon mikor jön el a pillanat, amikor már lehet igazán komolyan gondolkodni azon, hogy a szórakozás komoly ,,szakmává" váljon?

Így ma saját és ismerőseim tapasztalatait szeretném megosztani veletek abban a (szerintem) nagyon érzékeny témában, hogy hogyan lehet valakiből élsportoló, mi kell hozzá, milyen háttérre van szükség?

Mielőtt belekezdenék az újabb írásomba, szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan elolvastátok az első bejegyzésemet, remélem tényleg tiszta és (meg)érthető viszonyokat teremtettem vele magam körül.

Mint azt már korábban is említettem, a blog szerkesztői arra a feladatra kértek fel, hogy hozzam közelebb a szurkolókat egy focista életéhez, engedjek betekintést a mindennapokba, osszak meg kulisszatitkokat és írjam le, hogyan lehet eljutni a ,,profi" szintre, vagyis én hogyan jutottam el idáig. Mint mindent, ezt is az elején szükséges kezdeni, így én ma erről fogok írni: hogyan lettem a Ferencváros 24-es számú játékosa.

Mint azt a múlt hét óta tudjátok, csatlakoztam a Mindig és Soha stábjához, és a jövőben a blog szerzőjeként fogok tevékenykedni. Örömmel vettem a felkérést, habár eleinte fogalmam sem volt, hogy mire vállalkozom (írói vénám létezéséről sincs tudomásom).

Sokat gondolkodtunk, hogyan, miként kezdjünk bele és végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy interjú ártalmatlan kérdésekkel talán a legmegfelelőbb belepő. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi negatív visszhang lesz, de a kommenteket olvasgatva megértettem a miértjét.

Végül is, ez a miért szolgáltatta az első bejegyzésem témáját, pedig a terv egészen más volt. Természetesen ettől nem fogok eltérni a későbbiekben, csak most rögtön az elején teszek egy kis kitérőt és tiszta vizet próbálok önteni a pohárba. Szeretném, ha megértenétek engem is, de most leszögezném, hogy nem magyarázkodásnak szánom. A bejegyzéseim ívét próbálom majd felépíteni, megismertetni veletek, hogy hogyan lettem játékos, miként éltem meg az eddigi pályafutásom szakaszait és természetesen próbálok majd érdekességekkel, kulisszatitkokkal is szolgálni.

De akkor csapjunk a közepébe és tegyük tisztába a 2005 nyarán történteket, ami talán a leginkább megosztja a szurkolókat velem kapcsolatban, hogy miért igazoltam el, hogyan történt mindez és ami még nagyon fontos, feljelentettem-e a klubot!?