Két szót ismerek (ugye megengeded? Na légyszi-légyszi). Mindig Fradist voltam, vagyok, leszek. Veni, vidi, vici. Soha nem fogom már megkedvelni Lórit és Dömét. A szombati után soha többet. Nem akarok gyanúsítgatni, hogy Kaposváron miért rakták ki a keretből. Nem akarok beszélni a röhögő horvátról. Maximum arról beszélhetünk, hogy egy a 20-as évei elején járó Svábra öt méteren vernek tizet. Klein nem fordul, hanem kanyarodik, mint a pótkocsis IFA. Heinrich már sokszor elmondta, hogy a 2000-es évek elején élték virágkorukat a tízesek és, hogy a futballban a taktika hatás-ellenhatás szüleménye. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy Döme van akkora edző, hogy Oláh Lórival hozza vissza ezt a formulát. Na nézzük is meg a hétvégi taktikát!

Magyarországra látogatott Santiago Segura alias Torrente, és találkozott magyar hangjával, Csuja Imrével

Budapest - Magyar lányok is vetkőznek a Bruce Willis (57) főszereplésével Budapesten forgatott Die Hard 5. című filmben!

Sokat lamentáltunk, hogy azért nem tudunk gólt lőni, mert az Üllőire a legtöbb csapat tíz emberrel jön bekkelni (nem mintha régen máshogy lett volna, akkor még úgyse akartak). Erre most kapunk egy hajtós az utolsó helyhez mindenféleképpen pörgős és attraktív zalai társulatot. Most az volt, hogy mi nem akartunk focizni. Vagy lehet, hogy akartunk csak ezt a játékot még mindig passzra játsszák és koncentrálni is kéne mellé. Az alapfelállásban és a cserék terén is vétettünk hibákat, nem is keveset, de szerencsére? (sokak szerint a szerencse egy utolsó szajha és annak fekszik le, aki megfizeti…) végül csak nyertünk.

Elolvasom »

Idén csalóka a játékunk, mint a tavasz. Kezdtünk egy vállalható, de jónak nem nevezhető produkcióval a Láki ellen. Utána sokan bizakodtak, hogy jó lesz ez és valóban úgy is mentünk Pécsre, amely hétvégén már egy kicsit lehetett érezni a tavasz melegségéből. Nyertünk is, a hogyant el lehet olvasni itt. A Honvéd elleni meccset már én is bizakodva vártam, kék ég, napsütés, 20 fok, sör. Aztán egy lórúgás méretű csalódás. Egy anti-bunkert játszó csapatatot megint nem tudunk bedarálni, megint az Üllőin. Szombathelyen megint jó idő fogadta a csapatokat és egy újabb kínos zakó. Felrémlett bennem, hogy a téli bundaszezon után a tavaszi zakósorozat, de amikor már megint borongós a hangulat (akár csak az időjárás március 31-én) akkor megint nyerünk. Igaz ez az egyetlen dolog aminek örülhettem, mert a mutatott játék…Legalább a három ponton nem kellett füstölögnöm, szó szerinti és átvitt értelembe sem. Elolvasom »

Azt azért én sem gondoltam volna, hogy amikor a múlt héten erőfelmérőnek tituláltam a Honvédot, akkor egy igazi "van sapka, nincs sapka" helyzetre sikerült ráhúznom ezt a megállapítást. Erőmérő volt, mert az van, amitől féltem és ami miatt savaztam a DVSC meccs után is. Amennyiben az ellenfél szarul játszik, akkor köszönjük már meg és érvényesítsük az akaratunkat, verjük meg. Nem volt erőmérő, mert nem tudtuk felmérni, hogy egy elöl álló, jó játékot (ne adj esetleg támadó játékot – de csitt, csendes) produkáló csapat ellen mire mennénk az új 3 belső védős rendszerünkkel. Nah igen, ehhez partner is kell…

Mint mondtam szoktam Dicsérni Dömét, ha jó húzásai vannak, úgyhogy a mai jutalomfalatkákat megérdemli. Az összképpel még mindig nem vagyok teljesen elégedett, de nem vagyok örök pesszimista sem. Két vkp, Sváb a csapatban, ellenfélnek szinte helyzetet sincs, viszonylag jó idő (ahhoz képest, hogy egy-két hete még mi volt) mi kell még? Azt is leírjuk, mert különben még azt hiszik az emberek, hogy a sok rózsaszín miatt egy Barbi honlapon járnak (rosszabb esetben azt is, hogy a Barbi stadionban). Elolvasom »

Esküszöm, nem ittam. Csak egy pohárral. Ezt ki gondolta komolyan, hogy működni fog? Főleg a középpálya. Taktikáról beszélni fölösleges, látványosan nincs. Pontosabban van, de nem véletlen, hogy Dömének nincs Pro-licensze. Valamint üdvözöltünk egy régi jó ismerőst, a három védős rendszert, mit is mondtak erre a legutóbb? Prukner takarodj, na akkor itt az ideje, hogy én is valami hasonlóra vetemedjek. Döme húzzál el valami arab országba, ott tényleg nem ihatsz. Elolvasom »

Ez értendő mind a játékra, mind a játékosok rotálására. Miért? Hátul néha átjáróház voltunk, miközben egyes játékosok, pl. Junior, indokolatlanul sok időt töltöttek a pályán. Annak sem volt sok értelme, hogy Maróti volt a szélső védőnk, miközben Sváb és Fülöp a padot koptatta. A négy védős rendszertől nem tértünk el egyszer sem. Bebetonozottan toltuk a 4-5-1-et, vagy a 4-4-2-t. Úgyhogy most keressük a szélsőket és a belső párost, valamint lesz egy érdekes felvetés, ami nem rövid távon érdekes, mint az az ominózus sajtreszelő. Elolvasom »

A kapusokkal megkezdett csapat elemzés egy sorral feljebb, a védőkkel folytatódik. A ketrec előtt tapasztalt bőség itt is tapasztalható, főleg, hogy a második csapat hátvédjeire is kitérek. Jó jó, hogy mindenki ismeri a hétről hétre (tévében is) látható embereinket, de megvan kik követik őket a második csapatban?

Hallottál már fiataljainkról?

Számtalan felállás; összeállt második csapat; C csapatok a ligakupában; 9 jobbhátvéd, 4 bal; és hová lett Oláh Máté?

Induljon a lajstrom!

Négy részes csapatelemzésünk első részében a kapusokat veszem górcső alá. Tavaly be tudtam tenni a védelembe őket, idén azonban külön posztba kívánkoztak. Na persze ennek nem mindenki örült annyira, főleg nem év közben, főleg nem Ålesundban. Jelenleg úgy néz ki, hogy van kapusunk, hosszú idő után megint. Na nem húzom tovább az időt (micsoda egy dilettáns barom, aki ezt írja, szóismétlés! – csak azért sem szedem ki – sic!), sokszor ez a rubrika úgyis csak arra szolgál, hogy kitöltsük az időt. Nem, megszívtad, nincs abstract az elején, tessék kattintani és átfutni a cikket.

Rég voltam ennyire elégedett Fradi-meccsen egy 0-0-lal. Meg igazából azt se tudom, hogy mikor játszottunk utoljára gól nélküli remit a bajnokságban. És akkor most jöjjön tartalomjegyzékként, amiről a poszt szólni fog. Három meccs óta nem kaptunk gólt. Szélső védők. Junior. Maróti. Belső középpálya. Otten. Féloldalasak vagyunk és Jovanovic. Egyedül Somalia. Hakola középen, faragás, balta, favágás. Az ember, aki elkezdett megtanulni játszani: Pölő. Szögezzük le, lehet, hogy nem ez lesz a sorrend, viszont minderről szó esik majd. Elemzésre, magyar! Elolvasom »

Nehéz mit írni. Ülsz a szöveg előtt és vagy tízszer törlöd ki. Albert elment, szépen, csendben, mi pedig itt maradtunk. Őszintén szólva most nem kéne, hogy mással foglalkozzunk. Én is csak megpróbálok taktikázni. Jogos kérdés, hogy eddig is voltak elmaradó meccsek, akkor miért nem marad el az a poszt is. Mert ennyivel viszont tartozom a Fradinak. Igen a Fradinak, hogy most is odaállok és megcsinálom a dolgomat. Albertnél pedig ki tudta, tudná, fogja majd jobban szimbolizálni szeretett clubomat? Aki ismer tudja, hogy nem vagyok szentimentális, de most egyszerűen tényleg ez van benne és a ritka alkalmak egyikeként ezt most ki is írom magamból, mivel a blog, mint műfaj leginkább erről kéne, hogy szóljon. Most pedig következzen a meccs.

Egy: ki kell ábrándítsak mindenkit, lennyről és dolfiról nem lesz szó. Kettő: megérett a meggy. Három: Nagyon, de nagyon, de nagyon, de nagyon sok mindent nem értek. Elvertük az Újpestet, mint szódás a lovát. Tettük ezt két csatárral és a szezon legjobb játékával. Valami mégsem hagy nyugodni. Nem, nem mondanám azt, hogy hurráoptimizmus van, hiába vertük ma 5-2-re a Szolnokot. Na nem lefitymálni akarom ezt az eredményt (erről lesz még szó később), de valamit akkor sem értek. Dömének eddig nem volt kábé jó húzása, most pedig így felkészíttett egy csapatot a derbire? Vagy a játékosok érezték át, hogy mit jelent? Bontsuk fel, de óvatosan, mint ahogy egy Hel&Verdomenissel tennénk. Elolvasom »

Tudom, hogy kicsit késve, de először is jobb, mint soha, meg most amúgy is az NBI szempontjából uborkahét volt, minek utána a jelenlegi keret játékosainak annyi köze van a válogatotthoz, mint TornyiBarnabásAzIsten kommentjeinek a viccekhez úgy általában. Helyette próbáljuk meg megérteni, hogy Döme mit akar, kivel és miért. Egyfelől nehéz lesz, másfelől könnyű.

Legalábbis a felállást tekintve. Pont. Ennyi. Vándor állj, ne tovább! Másképp mondva, amikor már azt hiszi az ember, hogy kiigazodott Dömén, akkor érik még meglepetések, de milyenek.

A Győr ellen kiraktunk egy 4-4-2-t, ami a 4-3-3 után talán a legtámadóbb felállás, főleg, ha wingback-orientált a csapat. Na erről ne is álmodjunk, de tény, hogy a győri 4-4-2-höz képest 4-5-1-t vettünk fel Kecskeméten. Ismétlem Kecskeméten. Mit is jelent ez? Mindjárt kifejtem.

Elolvasom »

Először is elnézést, hogy az utóbbi időben elmaradt a taktika. A Vasas ellen az én hibámból, míg a ZTE ellen egy problémamátrix miatt valósult meg az, aminek nem lett volna szabad. Ígérem, hogy valamennyire kárpótolom az olvasókat a hiányért, mivel a mostani meccs bőven adott okot, hogy elemezzünk.

Többek között a már az Egerszeg ellen is megcsodált vierkette csontjairól szedjük le a húst, valamint elgondolkodunk, hogy ha van egy centerünk, meg egy befejező csatárunk (kéretik komolyan venni, ez itt most nem irónia, a papír szerint tényleg van egy-egy példány belőlük), akkor hogy fordulhat elő, hogy egy balszélső játszik középen feltolva.

Nincs más hátra, mint lehámozni a fölösleges dolgokat a taktika esszenciájáról, mint ahogy Ivan hámozza le Gyula bá kezéről a karórát. Elolvasom »

Nehéz ilyenkor mit írni. Tavasszal éreztem ezt, amikor meccsről meccsre ugyanazt a minősíthetetlen játékot adtuk elő. Most hasonló a helyzet. Ráadásul olyan vagyok, mint az indiánok, én is úgy számolok, hogy 1-2-sok. Sokadszorra pedig nem fogom ugyanazokat a dolgokat leírni. Ezért meccs után betértem egy kocsmába, ahol két idős, zöld-fehér drukkertől engedélyt kértem, hogy diktafonra vehessem beszélgetésüket a meccsről. Elolvasom »

Tavaly is mindenki anyázta a védelmet. Folyamatosan ment az értetlenkedés, hogy miért három védő; ha négy, akkor miért Rodenbücher a szélső. A szezon elején is aggódtunk rajta egy sort, de úgy tűnt, hogy Otten és Grúz stabilitást ad majd a csapatrésznek. Junior olyat mutatott az idénykezdetkor, amit eddig nem láttunk tőle, igazi szélsőjátékot. Emellett Fülöp is ígéretesen mutatkozott be. A bevezető után pedig jöjjenek a miértek. Elolvasom »

A bajnokság eddig eltelt négy meccse során most láthattuk a legtöbb variációs lehetősséget felvonultató kezdőt. A legtöbb mozgást, a legtöbb helyzetet. A játékunk teljesen elfogadható volt. Mégis kikaptunk. Mi lehet ennek az oka? Miért van az, hogy mégis keserű a szánk íze egy-két játékossal, valamint a második félidei játékkal kapcsolatban? Tényleg gond van Pruknerrel? Elolvasom »