Kissé ugyan megkésve, de itt van a szombati derbi értékelése. Lássuk tehát a szombati derbi fontosabb momentumait.

Lassan már megszokhatjátok, hogy az egyes meccseink előtt megszólaltatjuk az ellenfél drukkereit a blogon - most kissé megcsúszva, de reméljük még nem későn kerül sor erre, íme az újpesti kollégák véleménye a mostani csapatokról, esélyekről, a teljes szezonról, na meg persze a jövőről is.

Hajtás után a Megyeri útiak Hűség, Büszkeség! blogjának szerzőit faggatjuk.

Újpest, kontra Ferencváros. Országszerte több ezren, több tízezren várják a holnap esedékes derbit. A két nagy múltú csapat utoljára októberben csapott össze, az akkori ütközetből a Ferencváros került ki győztesen. A soron következő mérkőzés holnap, 15 órakor veszi kezdetét a Szusza Ferenc Stadionban…

Igaz, még nincs vége az idei szezonnak, de én mégis összegezném az eddigieket. Az első részben a tavalyi örömmámortól az edzőváltásig összegezzük a történéseket.

Két szót ismerek (ugye megengeded? Na légyszi-légyszi). Mindig Fradist voltam, vagyok, leszek. Veni, vidi, vici. Soha nem fogom már megkedvelni Lórit és Dömét. A szombati után soha többet. Nem akarok gyanúsítgatni, hogy Kaposváron miért rakták ki a keretből. Nem akarok beszélni a röhögő horvátról. Maximum arról beszélhetünk, hogy egy a 20-as évei elején járó Svábra öt méteren vernek tizet. Klein nem fordul, hanem kanyarodik, mint a pótkocsis IFA. Heinrich már sokszor elmondta, hogy a 2000-es évek elején élték virágkorukat a tízesek és, hogy a futballban a taktika hatás-ellenhatás szüleménye. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy Döme van akkora edző, hogy Oláh Lórival hozza vissza ezt a formulát. Na nézzük is meg a hétvégi taktikát!