Amióta az eszemet tudom a Ferencvárosnak szurkolok. Amikor fociztunk a suliban soha nem akartam Totti vagy Ronaldo lenni, mint a legtöbb gyerek, én sokkal inkább szerettem volna Lipcsei, Gera vagy éppen Balog Zoli lenni. Nem véletlenül ők is részei a képzeletbeli csapatom legjobbjainak. Korábban is néztem Fradi meccseket, de emlékeim úgy 1999-től indulnak, bár sok dolgot elfelejtettem, de most böngészve a régmúltat, sok minden eszembe jutott! Igyekeztem új neveket bedobni a kalapba, de a többiek már ellőtték a "nagy neveket", azért lesz 1-2 meglepetés.

Na itt vagyok újra. A kisebb kihagyás után megint koptattam a billentyűzetet, ezúttal én is a best of sorozathoz kapcsolódom. Dióhéjban: 1995-től válogathatok. Semmiféle megkötést nem teszek magammal szemben, hogy légiós, nem légiós, jelölték-e már előttem vagy sem. Meg szólok előre, hogy néhol lehet, hogy látszani fog a pata, de ez van, valamiért nekem ők a kedvenceim, ők maradtak meg. Mindenki úgy válogatott, hogy kit látott játszani. Én úgy módosítanám, hogy csak olyanok vannak bent, akiket láttam játszani és emlékszem is rájuk, emlékszem az arcukra, a megmozdulásaikra. Simonnál még így is kérdéses, hogy csak bemesélem magamnak, hogy ennyire szerettem kis gyerekként, vagy ez csak a halálát követően alakult ki bennem. Magam sem tudom... Elolvasom »

Eddamuvekfan ötlete nyomán sétálunk tovább az ösvényen, ma jön az én csapatom.

Az 1999-2000-es bajnokság óta követem figyelemmel a dolgokat, kölyök fejjel még naplót is vezettem kivágott képekkel, újságcikkekkel a - mint kiderült - örök szerelmemmé váló csapatról. Minden jelentéktelen(nek vélt) eseményt archiváltam, úgyhogy szerencsére nem csak a memóriámban kell turkálnom (bajban is lennék, ha így lenne).

Hogy ne mindenkitől ugyanazokat a neveket láthassátok, kicsit megvariálom a dolgot, jöjjenek kölyökkorom idoljai, íme az én Fradim 1999-2004 között.