Szólt a ritmus a mérkőzés előtti mulatság zenekarának. És szólhat a ritmus kézilabdás hölgyeknek, akik ismét több ezer fradistának csaltak örömkönnyeket a szemükbe.
Nehéz ilyen helyzetben bármit is írni. Mert annyi minden kavarog ilyenkor az ember fejében, és bizony nem könnyű szelektálni. Bejegyzésem ezúttal egy élménybeszámoló lesz. Két okból is. 1. Mert ezt mondta a főnök  2. A mérkőzésről kár is hosszabban írni, mert valószínűleg mindenki látta azt.

Szombatig minden egyes meccsünket megnyertük a Pápa ellen (2005-ben volt egy 3:3, az igaz). Ráadásul elég imponáló gólkülönbségű meccsekkel a hátunk mögött. Most viszont megtört a jég.

Mindig van egy első alkalom - de most nem vagyunk boldogok miatta. A Pápa durván, mindenféle előjáték nélkül vette el a szüzességünket, ami talán még ennél is rosszabb, hogy a csapat meg sem próbálta elkerülni a végzetét, Lovrencsics pedig nem tétovázott foltot ejteni a becsületünkön.

Az utolsó áprilisi hazai bajnokiját a Kecskeméti TE gárdájával vívta meg a Fradi, lila-fehérek, nem azok, de azért, na. Ilyen színben az Albertban pályára lépni?! Összességében jól sikerült a délután. Megemlékeztünk arról ami ma is felfoghatatlan, a meccsen sikerült nyernünk, és a végső konklúziót ismét leszűrtük: lilákat megcsapni, mindig szívderítő dolog!

Az ellenfél szemével rovatunk talán egyik legrendhagyóbb posztja következik, ugyanis nem is "ellenféllel", hanem inkább egy "baráttal" beszélgetünk, már ha létezik NB1-es csapatok között barátság. A hétvégén Zalaegerszegre utazunk, így a kék- fehérek blogerét, BeniMan-t kérdeztem a mostani beszélgetésben. Jelenleg szünetel a ZTE blogja, hogy miért? Megtudhatjátok a hajtás után, ahogy azt is, hogy bundáznak- e a kékek, illetve korábbi edzőnkről Prukner Lászlóról is olvashattok! (Ezért a képért köszönet BeniMannek!)

Nem ez volt a Ferencváros történetének legjobb meccse, de...

Végre győzelem, hosszú-hosszú idő után hazai pályán!

Ez most a legfontosabb, mondhatjuk, hogy szolid, nyögvenyelős, kiszenvedett, nem érdekes most semmi más: megvan a három pont a Vasas ellen! Ez a meccs tényleg beleillik a tavasziak sorába, de most a győzelem volt a lényeg, ami remélem ad egy kis lendületet, innen csak feljebb vezet út.

0:0. Két nagy 0. Ennyi állt az Albert stadion eredményjelzőjén tegnap este. Egy pont járt érte, de... Ott van az a de. Egy jó nagy adag hiányérzet azért ott marad az emberben. Az első igazán szép tavaszi hétvége, jó teljesítmény a múlt héten idegenben, még Fernando Torres is két gólt lőtt. Ilyen előjelek mellett az ember csakis egy jó kis rangadót várt!

Elolvasom »

Aki Fradista, az minden bizonnyal hallott a FradiBusz szervezői és utasai által véghezvitt eseményről, amire a hétvégén került sor. A FradiBusz – hálózat szombaton ünnepelhette létrejöttének első évfordulóját, aminek akár megkoronázásaként is tekinthetnénk a nyélbe ütött nagy találkozót. Az ország különböző pontjairól induló összes „zöld-fehér” busz a Hősök terén ért révbe szombat délután, a Ferencváros – Debreceni VSC mérkőzést megelőzően.

Szombaton jön az Albertba a Debrecen, remek idénykezdés! Ennél jobb szezonnyitóról nem is álmodhattunk volna! Már a gondolatára is felpezsdül a hosszú téli szünet alatt kis híján megalvadt vérem!

Már csak egy nap... Addig is  felidézem a kedvenc Debrecen elleni meccsem, amelyről remélem a mai csapat példát vesz, és tudja mi a dolga: szombat este ledarálva, befűszerezve bélbe töltve küldeni vissza őket keletre!

Egy újabb "best of" Fradi következik. A negyedik a sorban. Ez az összeállítás is, természetesen, teljesen szubjektív, és ráadásul néhány nehezítést is beiktattam magamnak, hogy az enyém ne hasonlítson a kollégák csapataira.

Megkeresem a DeLorean kulcsait, beülünk, felgyorsítsunk 88 mérföld per órás sebességre és irány a múlt!

Eddamuvekfan ötlete nyomán sétálunk tovább az ösvényen, ma jön az én csapatom.

Az 1999-2000-es bajnokság óta követem figyelemmel a dolgokat, kölyök fejjel még naplót is vezettem kivágott képekkel, újságcikkekkel a - mint kiderült - örök szerelmemmé váló csapatról. Minden jelentéktelen(nek vélt) eseményt archiváltam, úgyhogy szerencsére nem csak a memóriámban kell turkálnom (bajban is lennék, ha így lenne).

Hogy ne mindenkitől ugyanazokat a neveket láthassátok, kicsit megvariálom a dolgot, jöjjenek kölyökkorom idoljai, íme az én Fradim 1999-2004 között.

Még több mint egy hónap a bajnoki kezdésig, a hátralévő időben engedelmetekkel néhány régebbi meccsélmény felelevenítésvel untatlak szórakoztatlak benneteket. A mai bejegyzésben közel tíz évet ugrunk vissza az időben. Csak egy évtized, de olyan mára már szinte elfeledett dolgokat fogunk feleleveníteni mint a rájátszásos bajnokság, a Dunaferr, az akasztói stadion vagy a Trabant.

Ismét megváltunk egy játékostól. A mindössze 22 esztendős Tóth Bence már nem vett részt a csapat első, január 10.-ei edzésén. A szerződésbontás fő oka a focista szemszögéből az volt, hogy olyan helyen akar (szeretne) játszani, ahol számolnak vele, és nem mint kölcsönemberrel, valamint nem a kispadon ülve kell várnia, hogy lehetőséget kapjon a pályára lépésre.

Bence érvei érthetőek, saját érdekeit nézve jó döntést hozott...

Női kosárcsapatunk nyáron nagy változásokon ment keresztül, távozott a névadó szponzor, kicserélődött a játékoskeret. Ami nem változott: továbbra is élnek-halnak a csajok a Fradiért, éppen ezért sajnálatos, hogy kevesebben állnak mögöttük, mint megérdemelnék. Jelenleg az ötödik helyen állnak a bajnokságban, szépen gyűjtögetik a skalpokat, a négy, papíron legerősebb csapaton kívül mindenkit elpáholtak. Hajtás után egy lelkes szurkolótársunk felhívását olvashatjátok.

A szombati meccs heves indulatokat és sok keserűséget váltott ki belőlünk. Nem ezt vártuk, így az utolsó európai remény is elhalványodott. (Nincs mese, oda kell érni az első 3-5. helyre a bajnokságban!)

Előre bocsátom a mai mottóm: A bíró gyenge volt, egy tizi talán még járt volna és Jova tőlem csak sárgát kapott volna. DE: ha berúgjuk a helyzeteink töredékét a két meccsen, akkor nem kell izgulni a visszavágó 97. percéig.

Érdemjegyek, miután az élő után a felvételt is végig idegeskedtem.

Vitathatatlanul komoly szurkolói háttérrel rendelkezik aktuális vendéglátónk, ezt percig sem kérdőjeleztük meg. A magyar focit szerető (mert lehet kicsi és savanyú, de a miénk!) emberként értékelem azon csapatokat, akik tömegeket mozgatnak meg keserédes  bajnokságunkkal is.
És most összecsap két gárda, az egyik legnagyobb hazai néző számmal bíró fogadja a legnagyobb szurkolóbázissal (és dicsőséglistával) rendelkezőt. Fociünnepnek várták. Az lett. Legyünk akárhol a tabellán: megtöltjük a vendégszektorokat, ma felvettük végre a kesztyűt a pályán is.

Komoly előjátékok után, kellően feltüzelve értünk a mai délutánhoz. Biztatóan indult: második csapatunk a feljutási álmokat szövögető, Kiprich vezette Tatabányát fogadta és verte.

A média visszhang a szezon meccseként harangozta be; az élbolyból visszatekintők magabiztosan, híveik lenézően várták. Ment az üzenet számolatlanul, volt, amit mi sem hagytunk szó nélkül.

De mi csak téphetjük a szánkat és révedhetünk a múltba, ha a pályára lépők cserben hagynak... Nem tették. De jó visszanézni. "...ide orvosi papír nem kell, a tények magukért beszélnek" - igaz, ezt Gyöngyösön mondták.

Ugye egyetértünk? Bár lehet nem fogjuk egyformán pontozni Klein mai teljesítményét.

Mondd el a Te pontjaid, alább az enyémek.

Fájdalmasan napokon van túl a Fradi család. Váratlanul halt meg Császárunk, akinek halálát a nagy többség alig-alig tudta feldolgozni. Flóri bácsit megműtötték, és minden jel arra utalt, hogy kijöhet a kórházból, hiszen a műtét sikeresnek mondható volt. Aztán komplikációk léptek fel... Borzasztó belegondolni, hogy nincs többé, de lehet, hogy épp az örök 9-es segített abban, hogy a Fradi család ismét egymásra találjon. Az egész hét a gyászról szólt: szombaton ravatalozás volt élete szerelmének otthonában, vasárnap pedig a végső búcsú. Aztán következett a meccs. A meccs, ami most több volt egy egyszerű meccsnél, és az eredmény most háttérbe szorult...

Elolvasom »

Szerdán Szolnokon volt jelenésünk a Magyar Kupa nem tudom, hányadik fordulójában, ami számunkra az első lépés volt a vezetőink által vizionált kupagyőzelem felé. (Álomnak szép, célnak megfelelő. Meg szép nagy céltáblát akasztottunk a seggünkre ezzel a kijelentéssel.)

A másodosztály Keleti csoportjának listavezetője (annak is a B csapata) nem jelentett megugorhatatlan akadályt az Újpest elleni kezdővel felálló Fradi számára (25 perc alatt 3-0, emberelőny - nem volt kérdés), várhatjuk a sorsolást a legjobb 16 között.

Elérkeztünk a KTE Ereco ellen megvívandó nagy csatához, ami szám szerint a tizedik fordulót jelenti. Kissé óvatosabb vagyok most, mint voltam egy héttel ezelőtt. Mindenképp bízok és remélek most is… De ma reggel nem azzal a nyugalommal, és előre elkönyvelt győzelemmel szívemben ébredtem, mint legutóbb…

A cím, akár egy környezetvédő egyesület felszólítása is lehetne, de sokkal egyszerűbb a magyarázat! Mi vagyunk a ZÖLDEK, a Győriek színe is zöld és a fehér, sőt még a gyep színe is valószínűleg ilyen lesz, némi fehér borítással... A színek mágiáját követve, a rózsaszín következik! Az első győzelem megszerzése után, sokan így látják a sötét szürkés helyzetünket. Hajtás után továbbszínezzünk a történetet!

Első csapatunk nem lépett pályára, de volt történés bőven körülöttük. Van a pályán finn válogatott, az oldalvonal mellett meg világválogatott.

És zajlott az élet szerte Ferencvárosban - ahol még a zebrák is zöld-fehéren óvják a gyalogosokat.

Ferencvárosi hírek a zöld asztaltól a kosár palánkokig. Lapozz bele!