ftc címkével ellátott posztok 
29.
Írta: BrendaParker 2012. máj. 19. 7:00
Írta: BrendaParker 2012. máj. 19. 7:00
Akiknek volt szerencséje bejutni múlt héten a Szusza Ferenc Stadionba, minden bizonnyal még alig kerültek ki a meccs hatása alól, máris itt a következő megmérettetés a nyakunkon. Az a meccs, amire mi szurkolók a Pápa elleni csúfos vereségből kifolyólag ingyen léphetünk be, ehhez mindössze a szurkolói kártyánkra lesz szükség – a jegyárak ugyanis focistáink kontóját terhelik…
Akiknek volt szerencséje bejutni múlt héten a Szusza Ferenc Stadionba, minden bizonnyal még alig kerültek ki a meccs hatása alól, máris itt a következő megmérettetés a nyakunkon. Az a meccs, amire mi szurkolók a Pápa elleni csúfos vereségből kifolyólag ingyen léphetünk be, ehhez mindössze a szurkolói kártyánkra lesz szükség – a jegyárak ugyanis focistáink kontóját terhelik…
Elérkeztünk tehát az OTP Bank Liga 29. fordulójához, ahol a mieink a BFC Siófok csapatát fogadják majd. Azt hiszem, a két fordulóval ez előtti vereség elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy a srácok a sarkukra álljanak, összekapják magukat és játsszanak végre. Játsszanak mondjuk úgy, mint az Újpest elleni első félidőben. Egyetlen pontocska áll csupán a két csapat között, ami jelenleg két helynyi különbséget jelent a tabellán: az Újpesten szerzett döntetlen után 34 ponttal állunk a 9., míg az Újpest mögött, a 11. helyen állomásozik a Siófok. Nem játszottunk rosszul múlt héten, de fáj a szívem (és úgy hiszem, mindannyiunké), hogy nem sikerült gól nélkül kihúznunk a meccs végét… Aki látta a találkozót akár élőben, akár tévében és teheti, szerintem ott lesz ma az Albert Stadionban. Azt gondolom, hogy akkor is több néző lenne a lelátókon, mint az utóbbi időben, ha belépő ellenében tehetnénk a lábunk a lelátóra. Így viszont, hogy egy fillérbe sem kerül (a helybélieknek) illene színültig tölteni a Szentélyt. De ki tudja, kit mennyire „húz a szíve” egy jelenleg középkategóriás csapathoz, még akkor is, ha fent nevezett csapatot sajátjának vallja az ember. Bizony, nem könnyű Igaz, ami igaz: azért ilyen feltételek mellett különösen nagy szégyen lenne nem kimenni a meccsre. A két csapat eddigi mérlege szerint az egymás ellen játszott meccsek tekintetében 5-ből 3-szor tudtunk nyerni, egyszer ikszeltünk és mindössze egyszer kaptunk ki egyetlen góllal még 2010-ben ( az ominózus meccs végeredménye, Ferencváros–Siófok: 1-2.) Az említett 5 összecsapás során összesen 13 gól esett, ebből 10-et a Fradi jegyez és mindössze 3-at tudhat magáénak a Siófok együttese. Az ellenfél csapata úgy áll mögöttünk 1 ponttal, hogy bár legutóbb 2-0-ra megverték a ZTE csapatát, ezt megelőzően zsinórban háromszor játszottak döntetlent: a Vasas, a Haladás és a Honvéd ellen mindössze egy rúgott és 6 kapott góllal. A mai találkozó egyértelmű esélyese a Ferencváros, még úgy is, hogy manapság éppolyan kiszámíthatatlanok az eredmények, mint az időjárás. Klubunk a hírek szerint mostanában Romániában kutat olyan focisták után, akik javunkra válnának. A napokban látott napvilágot a hír, hogy az új stadion tervei hamarosan a kormány előtt landolnak. Emellett klubunkat feleannyi bírság megfizetésére kötelezték, mint az Újpestet (az Ute 300 ezer, míg mi 150 ezres büntetést kaptunk), Grúz Tamás pedig a múlt héten begyűjtött piros lapja miatt nem lép ma pályára. Az események tehát megállás nélkül zajlanak, az élet nem állt meg. Reméljük megállás nélküli, igényes, jó focit láthatunk a pályán is, főként a mieink részéről. A vendégek csapatából azt a két játékost emelem ki, akik eredményesek tudtak lenni a Zalaegerszeg ellen: érdemes tehát figyelni (az esélyektől függetlenül) Pálra és Melczerre is. A mérkőzést Szilasi Szabolcs vezeti, aki otthonról szeretné nézni a mérkőzést, az megteheti a Sport Tv jóvoltából 15:00 órai kezdettel.
Itt a szezon utolsó mérkőzése, ahol hazai pályán csapunk össze az ellenféllel. Ezt követően már csak egy Paks elleni találkozó vár a srácokra, és vége. Kár lesz az utána következő szünet alatt azon bánkódni, hogy kimehettünk volna de mégse tettük – sorolhatnám a kifogásokat, de nem teszem. Aki teheti, legyen ott a találkozón, nehogy később bánnia kelljen azt, hogy nem élt ezzel a lehetőséggel…
Hajrá Fradi!Akiknek volt szerencséje bejutni múlt héten a Szusza Ferenc Stadionba, minden bizonnyal még alig kerültek ki a meccs hatása alól, máris itt a következő megmérettetés a nyakunkon. Az a meccs, amire mi szurkolók a Pápa elleni csúfos vereségből kifolyólag ingyen léphetünk be, ehhez mindössze a szurkolói kártyánkra lesz szükség – a jegyárak ugyanis focistáink kontóját terhelik…
Elolvasom »
Bravo bravo bravo /On Tour Viborg/
Írta: suhi 2012. máj. 17. 19:30
Írta: suhi 2012. máj. 17. 19:30
Bravo bravo bravo /On Tour Viborg/
Szólt a ritmus a mérkőzés előtti mulatság zenekarának. És szólhat a ritmus kézilabdás hölgyeknek, akik ismét több ezer fradistának csaltak örömkönnyeket a szemükbe.
Nehéz ilyen helyzetben bármit is írni. Mert annyi minden kavarog ilyenkor az ember fejében, és bizony nem könnyű szelektálni. Bejegyzésem ezúttal egy élménybeszámoló lesz. Két okból is. 1. Mert ezt mondta a főnök 2. A mérkőzésről kár is hosszabban írni, mert valószínűleg mindenki látta azt.
A túrát megelőző hetekben átváltoztam egy kisgyerekké. Egy olyan kisgyerekké, aki éppen a szülinapját várja, és számolja a hátralévő napokat, órákat, perceket. Nos, én is ilyen voltam.
De aztán lassan-lassan eljött a nagy nap, amire 46 Fradista utastársammal vártam. Május 11 péntek este 20.00 óra, Nagyvárad tér. Kissé késve, ugyan de én is megérkezem a helyszínre. Ekkor már az utasok nagy része a helyszínen várta az indulást. A főszervező Végel Tomi még elmondja utoljára, hogy mi a következő 3-4 nap programja, majd az adminisztratív feladatok, valamint a létszükségleti italok bepakolása után 22.30-kor a buszunk kigördült a parkolóból és a már megszokott Fradi daloktól zengve nekiindultunk a közel 22 órás útnak. Első megállónk: Győr, az FDB törzshelye, ahol némi alkohol tartalmú nedű elfogyasztása közepette egy újabb taggal bővültünk. A rövid mulatság után pedig már teljes gőzzel Dánia felé vettük az irányt. Átlépve a Magyar- Szlovák gúnyhatárt, néhány kilométeren keresztül buszozhattunk az elcsatolt területen. Az útvonalunk következő országa mély sebeket hagyott mindenkiben. Autópályája ugyanis leginkább egy szántóföldre hasonlított. Na, hol vagyunk? ………….. Igen! Csehországban. A hosszú órákon át tartó zötykölődés nem meglepő módon néhány utasunknak igencsak felkavarta a gyomrát. De szerencsére sokat időt itt sem töltöttünk ugyanis a hajnali órákban megérkeztünk Németországba. A szerencsésebbek kipihentem, a többség viszont igencsak fáradt szemmel szállt le a buszról, hogy elfogyasszuk a reggeli kávét. Rövid feltöltődés után ismét csak buszra pattantunk és nekiindultunk a végtelen hosszúnak tűnő Német autópályának. A délelőtt folyamán már egyre többször került szóba az aznapi Derby is. Ám az idő továbbra is rendkívül lassan telt. Unalmasan szeltük a Német kilométereket. Unalmunkat filmezéssel próbáltuk csillapítani. Aztán teltek az órák, majd egyre többször próbáltunk kapcsolatot létesíteni az itthoniakkal. Jöttek is az infok, a tábor vonulásáról, a beléptetésről. Később pedig mikor éppen egy benzinkúton vásároltunk jött a telefon. Vezetünk. A német kutasok meglepődve figyelték mikor, a több tucatnyi békés vásárlóból hirtelen előtör az „állat” és heves őrjöngésbe kezd. De sokáig nem mulathattunk, ugyanis még mindig hosszú út állt előttünk. Aztán nem sokkal később jön az újabb telefon. Kiegyenlítettek. Az utasok nagy többsége érhetően kissé csalódottan konstatálta a végeredményt, de minek itassuk az egereket? Úton vagyunk Dániába, hogy a fantasztikus lányaink megvédjék a KEK címüket. Semmi okunk búslakodni.
A kora esti órákban pedig végre valahára megpillantottuk a Viborg táblát, mely osztatlan sikert okozott az utasok körében. Első utunk hova máshova is vezethetett, mint a kézilabda csarnokba, ahol lányaink készülődtek a másnapi mérkőzésre. A csarnokhoz érkezve mindenki féktelen kattintgatásba kezdett. Készültek a jobbnál jobb fotók. Aztán pedig szervezetten megindultunk, hogy egy kis meglepetést okozzunk a lányoknak. Ami sikerült is. A csapat igencsak meglepődve nézett mikor közel félszáz Fradi mezbe bújt fanatikus sétál be a kapu mögé. Természetesen a Fradi induló mellett felcsendült az „Itthon vagyunk” és a „Mindent bele” ritmus is. A lányok nagyon közvetlenek voltak, odajöttek hozzánk, pacsiztunk, és pár bíztató szó kíséretében elhagytuk a csarnokot, és hagytuk nyugodtan tudjanak dolgozni. A csarnokból kijövet még egy kis időt ott töltöttünk, amit páran próbáltunk hasznosan eltölteni. Adott volt egy magyar zászló, két Fradi sál, valamint egy üres zászlórúd. Kinek mi jut eszébe? Igen, mi is erre gondoltunk. Nem hagyhattuk ki, hogy ne foglaljuk el hivatalosan is Viborgot. Felkötöttük tehát a zászlót és a sálakat, majd ünnepélyesen megtörtént a zászlófelvonás. ITTHON VAGYUNK! Ezután már mindenki totálisan rápörögve a mérkőzésre, buszra pattantunk, hogy elfoglaljuk a minden igényt kielégítő szállásunkat. Természetesen mindenki kapott az alkalmon és gyorsan lezuhanyozott, mielőtt neki indultunk a viborgi éjszakának. És itt ismét tapasztalhattuk, hogy milyen furcsák ezek az északi emberek. Aki már járt Dániában az tudja, miről beszélek. Az emberek végtelenül naivak, és látszódott, hogy nem egy úgymond balhés országban vagyunk. A pletyka szerint hónapok óta nem láttak rendőröket a városban. Amikor mi végig vonultunk a fél városon mégis riasztottak hozzánk őket. Hogy miért azt még magunk sem tudjuk. A rendőrök meg is érkeztek két szirénázó autóval, ám azon kívül, hogy lassítottak, és jól megnéztek minket, egyszerűen tovább hajtottak. Mi pedig jót nevettünk. Na de időközben megérkeztünk a városközpontba, ahol célba is vettük az egyik igényes pubot. Azonban mikor beléptünk az ajtón mintha megfagyott volna a levegő. A vendégek, és alkalmazottak meglepődve, kissé félénken néztek felénk. Mi pedig szétnéztünk, néhányan pedig komolynak nem nevezhető sörözésbe kezdtek. Hogy miért nem volt komoly sörözés arról a Dánokat és az 1500Ft/korsó árukat kellene megkérdezni. Nem a mi pénztárcánkra van ez tervezve. Miután szomorúan vesszük észre, hogy úgymond megöltük a bulit, -pedig azon kívül, hogy besétáltunk és körbenéztünk- tényleg semmit nem csináltunk, még csak nem is daloltunk. Mégis hamar kiürült a pub. Néhányan közülünk már barátkozni is kezdtek a helyiekkel, így kettészakadt a banda, mivel az emberek nagy többsége már igen csak meglátogatott volna egy komolyabb falatozót, hogy csillapítsa étvágyát. A helyiek segítségét kihasználva egy pizzéria felé vettük az irányt. A három helyinek semmiképp sem nevezhető eladó is tátott szájjal bámult mikor bevonultunk hozzájuk. Kikértünk egy tisztességes mennyiségű pizza adagot, majd mi másképp is tölthetnénk el a pizza elkészültéig az időt, mint egy kis dalolással. A hangulat fantasztikus volt, amit két helyi úriember is észrevett, és betért hozzánk. Rendkívül kedvesek, és nyitottak voltak, elbeszélgettünk, ők is bekapcsolódtak 1-2 dalba, majd pedig továbbálltak. Időközben készültek, és ezzel egy időben fogytak is a pizzák. Immáron jóllakva, apránként visszaindultunk a szálláshoz, hogy másnapra megfelelően kipihenjük magunkat. Másnap virradóra egy kifogástalan svéd asztalos reggeli várt minket. Reggelizés után, kihasználva a közelben lévő füves területet néhányan sport felszerelést ragadtunk és egy kis focizással ütöttük el az időt. A foci után két program közül lehetett választani. Városnézés, illetve élményfürdő. Én mivel elég fáradt voltam, így egy kis relaxáció szempontjából az utóbbit választottam. A még magyar szemmel is szinte aprópénznek számító belépőt kifizetve, néhány doboz sör és pálinka társaságában célba vettük a medencéket. A nyugodt fürdőzés közepette mi más is lehetett volna a téma, mint a délutáni mérkőzés. Mindenki nagyon élvezte a mártózást, de mivel már mindenki be volt zsongva így hamar hátrahagyva a luxust, útnak indultunk a csarnok felé. Útközben egy újabb étkezdébe botlottunk, ahol alaposan betankoltunk hamburgerekkel, kebabokkal. Az eladó úr (aki itt sem nevezhető törzs dánnak) mivel egyedül volt, ezért páran közülünk úgy döntöttek, hogy besegítenek neki a konyhában, amit örömmel vett. Jó hangulatban, dalolászva készültek a finomabbnál finomabb ételek. A lakoma után pedig már tényleg a csarnok felé vettük az irányt, ami akkor már csak néhány perc sétára volt. Megérkezve meglepő kép fogadott minket. A csarnok előtti tér szinte teljesen zöld-fehérben pompázott, és nem a helyiektől. ITTHON VAGYUNK. A kezdésig hátralévő idő rendkívül jó hangulatban telt. A helyiek egy sörsátorral, virslivel és egy dán sramli zenekarral készültek. A kezdés előtt közel egy órával pedig megindultunk, hogy elfoglaljuk a helyünket a csarnokban. A belépéskor a csarnokban kb ¼ ház volt, a hazai nézők csak elvétve sétálgattak a lelátón. Miután mindenki kihelyezte a zászlaját, elfoglaltuk a helyünket, és innentől kezdve pedig már minden ideg és hangszálunkkal már a mérkőzésre koncentráltunk. A hangulat természetesen mindvégig fantasztikus volt. Megállás nélkül bíztattuk a mieinket. A meccs szépen ment a medrében, így erre nem térnék ki. Az utolsó percekkel folytatnám. A lelátón felváltva volt végtelen örömmámor, illetve mély letargia. Az eredmény alakulásától függően. Azonban bármi is volt az eredmény, a szurkolást egy percre sem hagytuk abba. És aztán eljött az utolsó másodperc, és jött Zácsik. Aki megadta a kegyelemdöfést a hazaiaknak. A vendég szektorban hihetetlen, földön túli eufória tört ki. Valaki a könnyével küszködik, valaki nem küszködik, egyszerűen zokog, valakik ölelkeznek, valaki fel se fogja az egészet, de a többség –köztük én is- önkívületi állapotban rohantam a pályára, és ugráltam mindenki nyakába. Legyen az játékos, szurkoló vagy a szakmai stáb bármely tagja. A hosszú percekig tartó ünneplés után a biztonságiak visszatereltek minket a szektorunkba, a hivatalos ceremónia erejéig. A Himnusz eléneklése után pedig ismét csak birtokba vettük a pályát és folytattuk tovább, amit elkezdtünk. Az emberek ez után szép lassacskán vonultak ki a csarnok előtti térre, hogy ott folytassuk az ünneplést. A lányoknak, ha nehezen és bár csak rövid időre is, de búcsút kellett intenünk. Ezután pedig már a szurkolók is szivárogtak el a helyszínről, hiszen még mindenki előtt egy közel egy napos túra állt. És itt térnék ki a hazai szurkolókra. Akik mindenképp megérdemlik, hogy megemlítsem őket. Mérkőzés után többen is megállítottak minket, és beszélgetéseket kezdeményeztek. Természetesen megbeszéltük a mérkőzést, és kölcsönösen gratuláltunk egymásnak. És még azt is megjegyezném, hogy egy dolgot leszámítva (a mérkőzés előtti Himnusz éneklése teljesen hidegen hagyta a Viborgiakat, ugyanis végig bömbölt a zene, valamint fel sem álltak a helyükről) rendkívül korrektek voltak velünk szemben. Többek közt az ünneplésnek is kellőképpen megadták a módját. Én személy szerint (és biztosan nem egyedül voltam ezzel így) néhány viborgi játékossal és a stáb néhány tagjával is kezet fogtam, és gratuláltam nekik, ami láthatóan nagyon jól esett nekik. Ezek után természetesen nem szívesen hagytuk el a várost, az országot, és nem szívesen indultunk haza. De hát, ha menni kell, hát menni kell. A hazaút elején természetesen még az ünneplés folytatódott, de az idő előrehaladtával, és az éjszaka eljöttével mindenkin úrrá lett a fáradtság. Így az út során említésre méltó esemény nem történt. Beszélgetések, zenehallgatás és filmnézés. Nagyjából ennyi volt a program. Egy célunk volt. Délután 17.00 órára érjünk Budapestre, hogy magyar földön is megünnepeljük a címvédőket. Célunkat elértük, nem sokkal a lányok busza után a miénk is begördült a csarnok parkolójába. Ez egyben a szervezett utunk végét is jelentette. Itt már mindenki magánemberként vett részt az ünneplésen. A zárásként elénekelt Himnusz után pedig én rohamléptekkel vettem célba a Déli pályaudvart, hogy elérjem a székesfehérvári vonatomat. Ami nem sikerült. De négy ilyen fantasztikus nap után mégis ki a fenét érdekel? A túra fantasztikus napjai után nagyon nehéz volt visszaszokni a szürke, unalmas, gondokkal teli hétköznapokba. És jelenleg is a visszaszokás folyamatában vagyok, ugyanis még mindig minden gondolatom a túra körül forog. Nyugodtan mondhatom, hogy eddig életem legjobb napjai voltak ezek, amit ezúton szeretnék mindenkinek megköszönni, aki bármilyen módon is, de részese volt ennek. Köszönöm a lányoknak, és köszönöm a FradiBusznak. És köszönetet kell mondanom Istenemnek is, hogy Fradistának teremtett! Az ilyen pillanatokért érdemes igazán élni! Köszönöm! Hajrá Fradi!
http://www.youtube.com/watch?v=LUH15-9Y6fE
Szólt a ritmus a mérkőzés előtti mulatság zenekarának. És szólhat a ritmus kézilabdás hölgyeknek, akik ismét több ezer fradistának csaltak örömkönnyeket a szemükbe.
Nehéz ilyen helyzetben bármit is írni. Mert annyi minden kavarog ilyenkor az ember fejében, és bizony nem könnyű szelektálni. Bejegyzésem ezúttal egy élménybeszámoló lesz. Két okból is. 1. Mert ezt mondta a főnök 2. A mérkőzésről kár is hosszabban írni, mert valószínűleg mindenki látta azt.
Derbire várva
Írta: BrendaParker 2012. máj. 11. 20:00
Írta: BrendaParker 2012. máj. 11. 20:00
Újpest, kontra Ferencváros. Országszerte több ezren, több tízezren várják a holnap esedékes derbit. A két nagy múltú csapat utoljára októberben csapott össze, az akkori ütközetből a Ferencváros került ki győztesen. A soron következő mérkőzés holnap, 15 órakor veszi kezdetét a Szusza Ferenc Stadionban…
Egy birka rácsodálkozik!
Írta: haraldhardrada 2012. máj. 7. 22:22
Írta: haraldhardrada 2012. máj. 7. 22:22
Két szót ismerek (ugye megengeded? Na légyszi-légyszi). Mindig Fradist voltam, vagyok, leszek. Veni, vidi, vici. Soha nem fogom már megkedvelni Lórit és Dömét. A szombati után soha többet. Nem akarok gyanúsítgatni, hogy Kaposváron miért rakták ki a keretből. Nem akarok beszélni a röhögő horvátról. Maximum arról beszélhetünk, hogy egy a 20-as évei elején járó Svábra öt méteren vernek tizet. Klein nem fordul, hanem kanyarodik, mint a pótkocsis IFA. Heinrich már sokszor elmondta, hogy a 2000-es évek elején élték virágkorukat a tízesek és, hogy a futballban a taktika hatás-ellenhatás szüleménye. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy Döme van akkora edző, hogy Oláh Lórival hozza vissza ezt a formulát. Na nézzük is meg a hétvégi taktikát!
Elég lesz-e vajon?
Írta: suhi 2012. máj. 7. 22:20
Írta: suhi 2012. máj. 7. 22:20
Elég lesz-e vajon?
Teszi fel a kérdést minden sportbarát. Elég lesz-e vajon? Kérdezgették egymást a szurkolók a csarnokból kijövet.
A választ azonban senki nem tudja. - Ha csak nem látnok az illető. -
Tippelgetünk, elmélkedünk, mire lehet elég az egy gólos előny, de egy valamiben mindenki egyetért. Mégpedig abban, hogy kib*szott nehéz dolgunk lesz Dániában. Ha egy kicsit jobban odafigyelünk, ha egy kicsit több szerencsénk van, akkor talán nem a lehető legkisebb előnnyel kellene kiutaznunk. De gondolom, mindenki tudja, hogy a „Ha” –val kezdődő mondatoknak mennyi értelme van a sportban…
Jöjjön most egy kis visszatekintés, hogy mi is történt tegnap.
Kezdeném a lelátóval. Nehéz leírni azt a szeretet, azt a fanatizmust, amit a Ferencváros szurkolói árasztanak magukból. Hihetetlen, hogy ezek az emberek, mennyire tudnak szeretni, mennyire ki tudnak állni a csapatukért. Főleg ha az a csapat egy olyan csapat, amilyenről minden Fradista álmodik. Mert ez a csapat nincs teletűzdelve légiósokkal, ez a csapat nincs teletűzdelve sehova se kellő zsoldosokkal. Ebben a csapatban nincsenek sportfogadásból megélő játékosok. Ebben a csapatban fiatal, Magyar tehetségek játszanak! Olyan Magyarok, akik tudják, hol vannak. Tudják, mint jelent az a név, hogy Ferencváros. Ezek a lányok tényleg az utolsó leheletükig küzdenek, hajtanak a pályán. És nem mellékesen igen eredményesen. Tehát nem csoda, hogy ennyire szereti őket mindenki.
Na de térjünk vissza a mérkőzésre. Szurkolóink ismét kitettek magukért, és egy nagyszerű koreográfiával fogadták a lányokat. A Himnusz eléneklése után pedig már ismét a hölgyek kerültek főszerepbe. Minden szurkoló azt várta, amit eddig már megszokott. Hazai pályán, már az első percekben eldönteni a meccset. Eddig ez bejött, most nem. Olyannyira nem, hogy a kezdés után hosszú-hosszú percekig csak asszisztáltunk, és néztük, ahogy a Viborgiak szétfutnak minket, és sorra lövik a könnyű gólokat. Támadásban ötlettelenek, talán kicsit beszariak voltunk, védekezésben pedig nem tudtunk mit kezdeni a vendégekkel. Ezt Elek Gábor is észrevette, ezért már 9. percben 5-2-es állásnál kikérte az idejét. Az időkérés után viszonylag magára talált a csapat, és szép fokozatosan dolgozta le a hátrányát. 9-8-nál jött is a Dán időkérés.
Azonban ez sem segített sokat a vendégeken, ugyanis a 20. percben sikerült egyenlíteni. Szucsánszki gólja után szinte felrobbant a csarnok. Sokáig viszont nem örülhettünk, hiszen rögtön jött a válasz, Csebba jóvoltából. Öt perc elteltével sikerült ismét egyenlíteni. A gólszerző ismét csak Szucsánszki. Egy percre rá pedig már nálunk az előny. Kovacsicz talált be emberhátrányból. Előnyünket, sikerült megtartani, sőt növelni is. Félidőre kétgólos előnnyel mehettünk.
Második félidőben Számoránszky révén egy gyors góllal nyitottunk. Azonban sajnos a válasz sem maradt el. Ezután hosszú percekig tartottuk az 2-3 gólos előnyünket. Egészen az 53. percig, mikor is már 4 gól volt az előnyünk. Viszont ezután ami történt az teljesen érthetetlen. Pontosabban teljesen érthető, és várható volt. Elfáradtunk. Míg a Viborgiak folyamatosan tudtak cserélgetni, anélkül, hogy lényegesebben visszaesett volna a teljesítményük, addig mi szinte ugyanazzal a sorral játszottuk végig a mérkőzést. Ennek meg is ittuk a levét. Végére a négygólos előnyünk egy gólra olvadt.
Végeredmény: FTC-Rail Cargo Hungaria – Viborg 31-30
És akkor most tőletek kérdem. Elég lesz-e vajon?
Egy biztos. Ahogy a szurkolói felirat is mutatta, Dániban is „Nincs mese, győzni kell!”
Teszi fel a kérdést minden sportbarát. Elég lesz-e vajon? Kérdezgették egymást a szurkolók a csarnokból kijövet. A választ azonban senki nem tudja. - Ha csak nem látnok az illető. - Tippelgetünk, elmélkedünk, mire lehet elég az egy gólos előny, de egy valamiben mindenki egyetért. Mégpedig abban, hogy kib*szott nehéz dolgunk lesz Dániában. Ha egy kicsit jobban odafigyelünk, ha egy kicsit több szerencsénk van, akkor talán nem a lehető legkisebb előnnyel kellene kiutaznunk. De gondolom, mindenki tudja, hogy a „Ha” –val kezdődő mondatoknak mennyi értelme van a sportban…
Út a döntőig, avagy hogyan tegyük tönkre az Orosz kézilabdát.
Írta: suhi 2012. máj. 5. 18:00
Írta: suhi 2012. máj. 5. 18:00
.jpg)
"... a sas lányoknak sikerült az, ami az egész harmadik birodalomnak nem. Bevették Sztálingrádot, mai nevén Volgográdot. És jelentem: Oroszország elesett. A Volgától a Don kanyarig, Moszkván keresztül, az Orosz birodalom a Fradi lábai előtt hever." Rostov Don, Zvezda Zvenyigorod, Dinamo Volgográd. Három Orosz csapat. A három legjobb Orosz csapat. És, hogy mi bennük a közös? Gondolom nem kell részleteznem ezt egy Ferencvárosi szurkolónak.
Elolvasom »
Szörnyet alkotott és élvezi, „de semmi buzulás”
Írta: haraldhardrada 2012. ápr. 30. 14:39
Írta: haraldhardrada 2012. ápr. 30. 14:39
Magyarországra látogatott Santiago Segura alias Torrente, és találkozott magyar hangjával, Csuja Imrével
Címkék: 1066, 3 5 2, 7 2 1, Abszint, alkohol, Bridge, Döme, ftc, Harald, Oláh, részeg, Stamford, taktika, vidi
Kommentek: 30 komment
Kommentek: 30 komment
Újabb nehéz meccs előtt állva...
Írta: BrendaParker 2012. ápr. 28. 11:00
Írta: BrendaParker 2012. ápr. 28. 11:00
A legutóbbi egymás ellen vívott harcunk során vereséget szenvedtünk a Videoton csapatától. Igen, itthon, az Albert stadionban sújtott le ránk a „piros-kékek” kardja, de nem árt tudni, hogy az ellenfél csapata immáron 19 éve nem tudja a zöld-fehérek csapatát legyőzni hazai pályán. A két csapat mérlegét tekintve az utóbbi három mérkőzés alapján (majdhogynem) kijelenthetem, hogy a mérkőzés (mint általában mindegyik) abszolút kétesélyes. Ezt erősíti meg a legutóbbi mérkőzések statisztikája is, miszerint a Videoton az elmúlt 3 győzelmet aratott (mind a ZTE, a KTE és a Vasas ellen), mi pedig 2 győzelmet és egy vereséget „zsebeltünk” be az utolsó megmérettetéseinket illetően. A Kte ellen 2-1, a Győr ellen döntetlen (2-2), a ZTE ellen pedig 1 góllal nyertünk (2-3). Ami az ellenfelet illeti, idegenben valamelyest jobban teljesítettek eddig, mint hazai pályán, ez lehet számunkra az a bizonyos „jó ómen”. Bár nem számíthatunk most sem Pölöskeyre, Busaira, és Svábra sem (többek között), azért reméljük a legjobbakat.
A Ferencváros és a Videoton közös találkozóit összegezve érdekesen billen a mérleg nyelve. 19 éve ül átok a vidistákon, 19 éve nem tudták „elnáspángolni” a Fradistákat hazai pályán. Igen, idegenben nagy dicsőség sorozatban megverni az ellenfelet, de ha továbbra is fáj a foguk a címvédésre (márpedig fáj, nem is kicsit), akkor meg kéne törniük ezt az átkot. Mitagadás, 19év nem kis idő, sőt… Igen, nem könnyű egy ilyen csapat fölött győzelmet aratni: az utolsó két mérkőzésünknek piros-kék győzelem lett a vége (Ftc-Videoton: 0-1, Ftc-Videoton: 0-5), de ezt megelőzően 4 mérkőzésen is döntetlent játszottak ellenünk. Akárhogy is áll a jelenlegi szezonban a két csapat, bármilyen teljesítményt is tudhatunk magunk mögött, a tényeken ez nem sokat változtat: nehéz mérkőzés előtt állunk, bármelyik oldalhoz tartozunk… Ezt nem csak én gondolom így, ezen az állásponton van a Vidi edzője, Paulo Sousa is, aki „remek mérkőzést vár.” Továbbá Gosztonyi nyilatkozta a napokban, hogy rólt szeretne rúgni a Ferencváros ellen. A piros-kékek tisztában vannak azzal (merthát ki nincs), hogy a Fradi jelenleg jó passzban van, függetlenül ettől nem szabad elbízni magunkat, és nem is bízzuk el… Nyilván nincs Fradista, aki Vidi győzelmet tippelne ilyen sorozat után (ha van, az inkább hallgasson, és reménykedjen). Az idei szezont, és statisztikát nézve bármilyen „jól” is állunk, 12 mérkőzésből 10-et nyert és mindössze kettőt veszített el hazai pályán a Videoton, ami igencsak jó arány. Idegenben bár gyengébbek (6 győzelem, 4 vereség), statisztikai adatok alapján jócskán őket hozná ki a focikedvelők többsége győztesként. Igen ám, csakhogy a Győr sem volt „gyenge” ellenfél, mégis nagy harcot vívtak ellenünk azért az egyetlen pontocskáért nem is olyan régen…
A Videotonon jóval nagyobb a nyomás, mint a zöld-fehéreken. Nem mi akarunk címvédők maradni. Nekünk dicsőség lenne megverni őket, nekik szinte kötelező győzedelmeskedni fölöttünk. Teher alatt pedig, mint tudjuk sokkal nehezebb játszani, mint egyébként.
Az idegenbeli győzelmek révén bezsebelt 3 pontok értékesebbek ugyan, de akkor lesz a Vidisták számára teljes az összkép, ha megtörne az a bizonyos 19 éves sikertelenség-sorozat.
Ha nagyon realista akarnék lenni (ami most nem akarok), akkor döntetlent tippelnék holnapra, és mivel pesszimista Fradistaként nem vagyok, így optimistaként egy gólos Fradi—győzelmet tippelek.
Mitring, aki a Vidi első számú kapusa volt annó, mindenképp piros-kék győzelmet jósol, éppúgy, ahogy Nikolic is, aki a gólkirályi címre is pályázik. A találkozót az a Fábián Mihály vezeti majd, aki a legutóbbi Vidi-Ftc bajnoki mérkőzést dirigálta.
Mutasson bármit a statisztika, mi is győzelmet várunk. Nem is lehetne másképp.
Hajrá Fradi!
A legutóbbi egymás ellen vívott harcunk során vereséget szenvedtünk a Videoton csapatától. Igen, itthon, az Albert stadionban sújtott le ránk a „piros-kékek” kardja, de nem árt tudni, hogy az ellenfél csapata immáron 19 éve nem tudja a zöld-fehérek csapatát legyőzni hazai pályán. A két csapat mérlegét tekintve az utóbbi három mérkőzés alapján (majdhogynem) kijelenthetem, hogy a mérkőzés méltán izgalmasnak ígérkezik...
Sztriptízelnek Bruce Willisnek
Írta: haraldhardrada 2012. ápr. 27. 16:20
Írta: haraldhardrada 2012. ápr. 27. 16:20
Állok a pusztában és álmodok nagyot a Fradinak taktikát, de nagyot. És lőn kívánságaim meghallgatnának, tíz ember futván ki a gyepre rögtön agilis játékot mutat be, minek köszönhetően az első félidőt élvezi az közönség. Lévén jó ét tudatos, jó és érdekes, jó és taktikus játék. A túloldalon pedig fogy a pálinka, de hát ennyi öröm engedtessék már meg a Kecskeméti Autonóm Tanácsköztársaság képviselőinek, akik az annektált Kispestről épp, hogy csak átugortak pár felesre.
Na kérem az van, hogy leraktunk egy olyan taktikát az első félidőben, ami Nagy, nagyon Nagy. Úgy néz ki, hogy megtaláltuk (igen nem véletlen a többes szám, na nem úgy értem, hogy én, hanem, hogy ő meg ő) a tökéletes átmenetet a 3 és a négy védő között. Ottennek kell még egy kicsit javulnia és akkor stabilak leszünk. Jah és úgy néz ki, hogy Jovanovicnak is érik egy bocsánatkérés. Most már kezdem elhinni, hogy mégis csak tud focizni, ráadásul rendre rendesen odarakja magát. Rispect no. Dani meg a hülyeségétől eltekintve 5 perc alatt (ebből egy hokis assziszt) csinált több jobb beadást, mint eddig az összes meccsén.
Hátul egy támadó felfogású négyes volt látható. Sváb futóban, Grúz és Klein középen, míg Jovanovic szintén futóban. Balkáni barátunk többet kísérte a támadásokat, mint Sváb, ennek is lett az eredménye, hogy a középen egy szem beállósként játszó Otten sokszor lépett vissza a védelembe, hogy a négyes lánc ne bomoljon fel. Ilyenkor általában Klein húzódott ki a jobb szélre. Legalábbis védekezésben.
Támadásban már rögtön egy 3-5-2-be tudtunk így átrendeződni. Igaz Otten most nem villogott mélységi irányítoként, de az, hogy Rósa és Józsi is előlrébb lépve, tehermentesítve tudott szervezni sokat tett hozzá a játékhoz. Így a széleken több hely maradt Hakolának és Jovanovicnak. Főleg, hogy Beliczky és Simic is szorogsan jártak hátra elkérni a labdákat. Egészen konkrétan a szélekre jöttek vissza. Így igazi passzháromszögek jöttek létre a vonalak mellett. Balon Sváb-Beliczky-Hakola/Rósa, jobbon Józsi/Otten-Simic-Jovanovic. Persze ez egy Nagy átlag, ezen elemek permutációja is előfordult.
Középen igazából három ember is tudott szűrni: Rósa, Józsi és Otten. Érdekes volt az is, amikor Jovanovic maradt védekezni jobb oldalon és Józsi vagy Rósa került ki szélre, a helyére. Igazából Dini volt az, aki nagyon eltűnt már az első félidőben is. A többiek Ottent leszámítva jól dolgoztak. Házi hollandunk viszont sokszor lassú és pontatlan volt. Fogjuk rá, hogy sérülésből tért vissza és nem volt játékban. Annak ellenére, hogy jól kellett volna tömörülnünk középen, sokszor meglepően gyorsan játszottak át minket a kecskemétiek, bízva Lencse és Tököli (ne bassz már…) gyorsaságában. Volt is belőle néha problémánk, főleg, ha valamelyik szélső védőnk fent kolbászolt a félpályán.
Ami még nagyon tetszetős volt, az ötletesség elől. Hakola, Simi, Beliczky, Jovanovic, sokat változtatta a helyét elől, ezért sokszor maradt üres, bejátszható terület, ahonnan ki lett mozgatva a védő (az elmozgó csatár követi emberfogással) és az üresen maradt területre már lehetett is tenni a labdát. Ami nagyon fontos volt még, az Beliczky mozkgékonysága és önbizalma, az, hogy folyamatosan be merte vállalni a cseleket a saját őrzőjén kívül általában lekötött még egy embert, így tolódott a védelem, már is mindig volt üresen szabad emberünk.
Amennyire jó volt az első félidő, olyan botrányos volt a második. Állítom, hogy a Nagy taktikába nem kelle belenyúlni cserékkel, főleg, ha nem érzi az ember. Igazából Sváb kiállításáig nem sok mindent történt a játékunkban, szépen bealudtunk, majd Pekár megmozdulása után volt néhány igéretesebb elfutás. De tény, hogy nem bírtuk előtte se szuflával. Hiába tartotta meg és cselezett jól a csatárkettősünk, senki nem jött második hullámban, sokszor pedig a már megszokott érthetetlen módon adogattuk körbe a labdát a tizenhatoson belül. Ebben már hasonlítunk a Barcelonához, mi sem tudunk, vagy akarunk átlőni.
Összegezve, a tavaszi szezon legjobb fociját toló csapata volt a pályán. Ráadásul a lila-fehér mumusunkat vertük, ami mindig öröm. Valamint Nagy boldogság még, hogy egy tökéletes taktikával húztuk ki a kecsó méregfogát, amivel ősszel sok gondunk volt, a gyorsaságot.
Budapest - Magyar lányok is vetkőznek a Bruce Willis (57) főszereplésével Budapesten forgatott Die Hard 5. című filmben!
Szurkolókérdés
Írta: BrendaParker 2012. ápr. 12. 8:30
Írta: BrendaParker 2012. ápr. 12. 8:30
Az utóbbi időben rohamosan lecsökkent a mérkőzések iránti érdeklődés, már ami a meccsekre való kilátogatást illeti. A sportrajongók, sportkedvelők a televíziós közvetítésekre sem kíváncsiak annyian, mint eddig, amire egész egyszerűen a játék színvonalának jelenlegi mélyrepülése a magyarázata. Kicsit olyan ez, mint a lottózás, az ember ha nem is hisz, valahogy mindig remél, valahogy mindig ott motoszkál benne az, hogy „talán majd most.” Ilyen a helyzet a Fradi-meccseket illetően: sok mindent talán már nem várunk, mégis él bennünk a remény. Nem is lehetne ez másképp, hisz Fradisták vagyunk. A tavaszi szezon nyitómérkőzésére még 9300 néző volt kíváncsi, ez a szám több, mint kétszerese a legutóbbi, Zete – Fradi mérkőzés nézőszámának. A 21. fordulóban lejátszott Haladás elleni meccsre még 8000 néző volt „vevő”, a 2-1es vereséget követő Vasas elleni találkozóra viszont már csak 5500. Csak? Igen, a Fradinál ez csak. Ez azt jelenti, hogy az idei első, egyébként meg 18. fordulóhoz képest cirka 5000 drukker maradt otthon ahelyett, hogy Zalaegerszegre látogatott volna. De nézzük mi a helyzet, ha hazai pályán lejátszott meccset veszünk alapul. Az első ( Ftc-Dvsc) mérkőzésen a már említett 9300fő töltötte meg a lelátót, míg az utolsó itthon játszott, már szintén említett meccsünkre (Ftc-Vasas) már csak 5500 szurkoló látogatott ki. Akárhogy is nézem, ez így is mínusz 3800 ember. Rengeteg. A visszaesés óriási. Az, hogy az emberek érdeklődése szemlátomást visszaesett a meccsek iránt nem csak a Fradira igaz, de ez sovány vígasz. Ennek függvényében nem csoda, hogy egyre többeket foglalkoztat a dolog miértje. Jópár kérdés merült fel bennem is ezzel kapcsolatban. Hetekig vártam, hátha tapasztalok némi pozitív javulást, és tény, hogy a játék nem a legfényesebb, azért eredményeket tudunk felmutatni, akármilyen teljesítményért is kaptuk a pontokat. Hiába halogattam a dolgot, az érdeklődés drasztikus visszaesése immár állandósulni látszik. Megkérdeztem néhány Fradi-szívű, eddig (aktívan) meccsre járó barátomat, mi áll(hat) a dolog hátterében. A lelátók megüresedését firtatva szinte majdnem mindenki megemlítette a magas jegyárakat. Hiába hallottam már sokaktól, hogy a belépők, utazások árát meg lehet spórolni, ez az esetek többségében sajnos nem ilyen egyszerű. Szintén majdnem mindenki felhozta a szurkolói kártyát, mint a szurkolókat a mérkőzésre látogatástól elrettentő momentumot. Ezt is tapasztaltam már, nem egy, nem két esetben. Komolyan, ilyen bonyolult egy elektronikus adatlapot kitölteni és feltölteni egy fotót? Ugyan már. Tény és való, ez gyenge kifogás. Emelett említésre került a játék jelenlegi színvonala, amire sokan nem kíváncsiak. Annyira színvonalasak az utóbbi idők mérkőzései, hogy nemes egyszerűséggel nevezhetném őket totál színvonaltalannak is, és akkor még szépen fogalmaztam. A lelátókon családias hangulatról, összetartásról is csak ritkán beszélhetünk, és egyáltalán nem lepődök meg azon, hogy a szülők sem szívesen hozzák ilyen környezetbe a gyerekeiket. Nem egyszer láttam a saját szememmel, hogy a zöld-fehér drukkerek a sajátjaikat verték. Mi szükség erre? Ilyen viselkedés mellett mégis mit várunk? Kiábrándító volt ezt látni, de nem mehetünk el a tények mellett szó nélkül. Vannak, akik szerint az a helyes viselkedés, hogy ha a csapat produkciója nem üti meg a mércét, akkor bizony nem kell meccsre sem járni. Mert minek? Mert ilyen banda nem érdemli meg. A társaság másik fele viszont úgy véli, pont a legínségesebb időkben kell kiállnunk a csapat mellett. Nyilván velük értek egyet. A csapatnak, és mindenkinek minden helyzetben nyilván akkor van leginkább szüksége a bíztatásra, ha mélyponton van. És mi ez, ha nem mélypont?! Túl nagy a káosz a csapat körül. Sokan vannak azok, akik inkább választják újabban a kézis lányaink mérkőzéseit a foci helyett. Miért? Kézenfekvő. Mert ott van eredmény, van színvonal, van ünneplés, hangulat… Itt meg nincs. Igen, sokszor az a lelátó is csak a megkeseredett indulóktól zeng, nem azoktól az igazi, szívből jövőktől. Igen, sokszor kétségbeesetten buzdítjuk a srácokat a felhőtlen szurkolás helyett. Ez ellen mi nem tudunk mit tenni. Ha a színvonal olyan lesz, amilyennek lennie kell és az eredmények is úgy jönnek, ahogy szeretnénk akkor majd megszűnik ez a kétségbeesés, szertefoszlik ez a bennünk lévő szurkolói megkeseredettség, félelem. Abban úgy hiszem, egyetértünk, mind a megkérdezettek, mind az olvasók, hogy a nézőszám-mélypont helyrehozható, de tenni kell érte. „Bizonyítsanak a játékosok, hogy van értelme biztatni őket. Nem tudom elfogadni azt, aki csak akkor van a csapat mellett, ha bajnokságot nyerünk. Ilyenkor kell, vagy kéne a csapat mellé állni és a srácokból kiszurkolni a győzelmet. Én nem az eredményekbe, címekbe vagyok szerelmes, hanem a klubot imádom és játszhatnak bárhol, bárhogy én mindig követni fogom őket. Átjön, hogy a tábor még mindig tábor, és buzdítják a csapatot, de persze kivétel van. A meccsre járáson elsősorban a csapat változtathat. Nem látni semmi koncepciót sem a felnőtt csapatnál, sem az utánpótlásunkban. Ez az út sehová nem vezet.” Így látjátok Ti a jelenlegi helyzetet – ezúton köszönöm az érdekes, elgondolkodtató válaszaitokat!
Én hiszem, hogy összekapja magát ez a csapat, hiszem, hogy velünk az Isten és segít abban, hogy méltók legyünk – a csapat, és mi szurkolók is – a régi, dicső nevünkhöz. Hiszem, hogy az eredmények innentől igényes játék fejében jönnek majd, hiszem, hogy ezáltal mielőbb rendeződik majd a „szurkolókérdés” is. Mi kitartunk a végsőkig, hiszünk, remélünk, szurkolunk szívvel – lélekkel továbbra is. Hajrá Fradi!
Az utóbbi időben rohamosan lecsökkent a mérkőzések iránti érdeklődés, már ami a meccsekre való kilátogatást illeti. A sportrajongók, sportkedvelők a televíziós közvetítésekre sem kíváncsiak annyian, mint eddig, amire egész egyszerűen a játék színvonalának jelenlegi mélyrepülése a magyarázat. Kicsit olyan ez, mint a lottózás, az ember ha nem is hisz, valahogy mindig remél, valahogy mindig ott motoszkál benne az, hogy „talán majd most.” Ilyen a helyzet a Fradi-meccseket illetően: sok mindent talán már nem várunk, mégis él bennünk a remény. Nem is lehetne ez másképp, hisz Fradisták vagyunk.
Ha focizni akarnak...
Írta: haraldhardrada 2012. ápr. 10. 7:29
Írta: haraldhardrada 2012. ápr. 10. 7:29
Sokat lamentáltunk, hogy azért nem tudunk gólt lőni, mert az Üllőire a legtöbb csapat tíz emberrel jön bekkelni (nem mintha régen máshogy lett volna, akkor még úgyse akartak). Erre most kapunk egy hajtós az utolsó helyhez mindenféleképpen pörgős és attraktív zalai társulatot. Most az volt, hogy mi nem akartunk focizni. Vagy lehet, hogy akartunk csak ezt a játékot még mindig passzra játsszák és koncentrálni is kéne mellé. Az alapfelállásban és a cserék terén is vétettünk hibákat, nem is keveset, de szerencsére? (sokak szerint a szerencse egy utolsó szajha és annak fekszik le, aki megfizeti…) végül csak nyertünk.
Tavaszias időjárás
Írta: haraldhardrada 2012. ápr. 8. 15:48
Írta: haraldhardrada 2012. ápr. 8. 15:48
Idén csalóka a játékunk, mint a tavasz. Kezdtünk egy vállalható, de jónak nem nevezhető produkcióval a Láki ellen. Utána sokan bizakodtak, hogy jó lesz ez és valóban úgy is mentünk Pécsre, amely hétvégén már egy kicsit lehetett érezni a tavasz melegségéből. Nyertünk is, a hogyant el lehet olvasni itt. A Honvéd elleni meccset már én is bizakodva vártam, kék ég, napsütés, 20 fok, sör. Aztán egy lórúgás méretű csalódás. Egy anti-bunkert játszó csapatatot megint nem tudunk bedarálni, megint az Üllőin. Szombathelyen megint jó idő fogadta a csapatokat és egy újabb kínos zakó. Felrémlett bennem, hogy a téli bundaszezon után a tavaszi zakósorozat, de amikor már megint borongós a hangulat (akár csak az időjárás március 31-én) akkor megint nyerünk. Igaz ez az egyetlen dolog aminek örülhettem, mert a mutatott játék…Legalább a három ponton nem kellett füstölögnöm, szó szerinti és átvitt értelembe sem. Elolvasom »
Pár szóban a mérkőzés előtt
Írta: BrendaParker 2012. márc. 24. 23:30
Írta: BrendaParker 2012. márc. 24. 23:30
Lehet, hogy fenntartásaim vannak a holnapi meccsel kapcsolatban, ettől függetlenül kíváncsian várom, mit hoz az összecsapás számunkra. Újabb pofáraesést, vagy végre a csapat nevéhez (a csapathoz?!) méltó "örömünnepet?" Nyilván az utóbbiban bízom. Azért nem árt tisztában lenni azzal, hogy szinte fej-fej mellett áll a két csapat, szóval "könnyű összecsapásra" korántsem számíthatnak egyik csapat drukkerei sem. Persze most inkább az a lényeg, hogy elhozzuk Szombathelyről azt a három pontot, mintsem azzal foglalkozzunk, hogy milyen teljesítményért cserébe kapjuk meg ezt...
Vedd észre a pozítiv jelet!
Írta: haraldhardrada 2012. márc. 16. 15:59
Írta: haraldhardrada 2012. márc. 16. 15:59
Mint mondtam szoktam Dicsérni Dömét, ha jó húzásai vannak, úgyhogy a mai jutalomfalatkákat megérdemli. Az összképpel még mindig nem vagyok teljesen elégedett, de nem vagyok örök pesszimista sem. Két vkp, Sváb a csapatban, ellenfélnek szinte helyzetet sincs, viszonylag jó idő (ahhoz képest, hogy egy-két hete még mi volt) mi kell még? Azt is leírjuk, mert különben még azt hiszik az emberek, hogy a sok rózsaszín miatt egy Barbi honlapon járnak (rosszabb esetben azt is, hogy a Barbi stadionban).
Elolvasom »
Címkék: 3 5 2, 4 3 3, fradi, ftc, Harald, mágnestábla, Pécs, pécs fradi, taktika
Kommentek: 1 komment
Kommentek: 1 komment
Mit várunk a holnaptól?
Írta: BrendaParker 2012. márc. 10. 19:30
Írta: BrendaParker 2012. márc. 10. 19:30
A Pécsi MFC csapata, drukkere, városa nagyon várja a holnapi találkozót. Számukra az, ami a holnapi meccset illeti, mindenképp mérföldkő lesz, ahogy azt a Pécs csapatának edzője, Mészáros Ferenc is elmondta. A városban nagy a készülődés, várják a Fradit, hogy szeretettel, avagy sem, arról nincs információm, de nem is fontos. Az annál inkább, hogy nem csak a város, a csapat is „lázban ég”. Nem csoda. Hiszen, ahogy rhynn, az ellenfél bloggere is írta: „A Fradi mégiscsak a Fradi”.
A Pécs és Fradi közös múltját nézegettem az imént, és mondhatnám, hogy a mérleg nyelve egyértelműen felénk billen, csakhogy a múlt statisztikai adataira jelen esetben nincs sok értelme alapozni bármit is. Mindenekelőtt itt van a tabellán elfoglalt helyezés. A Pécs az ötödik, a Fradi a kilencedik a sorban. Nekik 29, nekünk 19 pontunk van. Aztán itt vannak a 18. fordulóban lejátszott meccsek eredményei, amikre lehetne alapozni ugyan, de szintén nem nagyon érdemes. (Tapasztaltam már párszor, hogy találgatásokba bocsátkozom, és homlokegyenest az ellenkezőjét látom másnap annak, amit vártam/vártunk volna. De hát tévedni emberi dolog...) Ennek ellenére nem árt tudni, hogy a PMFC múlthét vasárnap 0-0-át játszott a Zetével, míg mi vereséget szenvedtünk egy nagyon kiegyenlített mérkőzésen. Ők is tudják, hogy milyen teljesítményt nyújtott a csapatunk a Loki ellen,(többek között) ezért is tartanak a Fraditól. Mitagadás, személy szerint egyáltalán nem bánom, hogy az ellenfél csapatából (a három meccses eltiltása végett) hiányozni fog Bajzát. Ott lesz azonban helyette várhatólag a frissen igazolt Solomon Okoronkwo, aki mindkét fél szerint egyértelműen veszélyes lesz ránk. Honnan lehet ismerős a nigériai játékos neve? Ő volt az, aki az Aalesund elleni mérkőzésen gólt rúgott nekünk… Mindenképp meg kell, hogy említsem Nagy Olivért, nem lesz kevésbé veszélyes Okoronkwonál. Sőt. Nem túl kecsegtetőek az elmúlt rövid időszak adatai, és akkor arról még nem tettem említést, hogy bizony a ligakupában is elvertek minket… Azért akárhogy is állunk játékosfronton, akárhol is tanyázunk a tabellán, nálunk is vannak játékosok, akik valamilyen módon veszélyeztetik a mérkőzés kimenetelét holnap, az ellenfélre nézve. Itt van mindjárt Jova Levente. Nagyon bízom benne, hogy ő áll majd a kapuban. Ott van továbbá Pölöskey, Hakola, Somalia és Kulcsár is. Bár egyelőre csak találgatok, hogy ki lesz az a 11, aki pályán lesz, a keretet ismerve reméljük a legjobbakat. Nem hiszem, hogy a soron következő mérkőzés könnyebb lenne, mint a Debrecen elleni volt. Persze, elméletileg a Loki erősebb ellenfél volt náluk, de mindenkinek vannak jó, gyengébb, vagy rossz napjai… Igazán nem vagyok rosszindulatú, de remélem, hogy holnap a mieinknek lesz igazán jó napja. Persze, bolond lennék mást remélni. A Fradiban jelenleg nincs sérült játékos, így ezen nem fog múlni, hogy a lehető legerősebb kezdővel álljon fel a csapat. (Bár nálunk lassan sose lehet tudni…) Míg számukra ez „mérföldkő”, addig nekünk Döme szerint „nehéz összecsapás” lesz. Sok mindenben nem értünk egyet mostanában az edzőnkkel, ebben igazat ad(hat)unk neki. Összességében kiegyenlített, kemény mérkőzésre számítok holnap. Mondhatni, talán egy hajszál, vagy csak a szerencse választja majd el egyik, vagy másik csapatot a győztes találattól. Ki tudja. Hamarosan kiderül.
A mérkőzés iránt méltán nagy az érdeklődés. A meccset az M1 közvetíti majd, 15:50-es kezdettel. Remélem, hogy ha nekik sikerült minket megverni hazai pályán, akkor nekünk is sikerül ugyanez az ő otthonukban. Kíváncsian várom a találkozót.
Hajrá Ferencváros!
A Pécsi MFC csapata, drukkerei, városa nagyon várja a holnapi találkozót. Számukra az, ami a holnapi meccset illeti, mindenképp mérföldkő lesz, ahogy azt a Pécs csapatának edzője, Mészáros Ferenc is elmondta. A városban nagy a készülődés, várják a Fradit, hogy szeretettel, avagy sem, arról nincs információm, de nem is fontos. Az annál inkább, hogy nem csak a város, a csapat is „lázban ég”. Nem csoda. Hiszen, ahogy rhynn, az ellenfél bloggere is írta: „A Fradi mégiscsak a Fradi”.
Vigyázz, mit kívánsz!
Írta: BrendaParker 2012. márc. 3. 7:00
Írta: BrendaParker 2012. márc. 3. 7:00
Nemrégiben felsóhajthatott minden (meccseket látogató) Fradi drukker, hiszen pár vasárnapi meccsünk átkerült szombatra. Épp ilyen a nagy pihenést követő mérkőzés, amit olyan nagyon várunk mi, és minden bizonnyal a Lokisták is. Nem is kérdés. Itt a tavaszi szezon, egy remek nyitómérkőzéssel. Ma este (17.30) az Albert Stadionban farkasszemet nézhet egymással a Ferencváros és a Debrecen csapata.
A két együttes legutóbbi találkozójára a DVSC-Teva otthonában került sor 2011.07.31-én. A mérkőzés a hazaiak 1-0-ás győzelmével zárult, itt az alkalom, hogy "megbosszuljuk" az akkori vereséget...
Elolvasom »
Minden út a Fradiba vezet...
Írta: BrendaParker 2012. febr. 16. 21:30
Írta: BrendaParker 2012. febr. 16. 21:30
A Vasas volt a Ferencváros mellett az a magyar nb1-es csapat, aki kijutott az amerikai tornára. Az angyalföldiek azok, akiktől két nappal ezelőtt Beliczky Gergő a Fradihoz igazolt, valamint szintén a Vasas csapata az, ahonnan az FTC kivásárolta a mai napon két és fél évre aláíró Kulcsár Dávidot...
Elolvasom »
20.
Írta: BrendaParker 2012. jan. 30. 7:00
Írta: BrendaParker 2012. jan. 30. 7:00
Van, aki küzd és elbukik. Van, aki feladja. Van aki talpraáll, és újból nekiveselkedik a lehetetlennek tűnő akadálynak. Mert akarja. Mert igazán, szívből akarja. Nincs olyan, aki sosem esik el. Sőt. Az esések sorozata teszi szívóssá, igazán erőssé az embert.
Aztán vannak a célok. Célja mindenkinek van. Legyen az bármi. A kitűzött cél ad erőt ahhoz, hogy az ember – ha vérrel, verejtékkel is – elérje, amit akar. Persze ez csak abban az esetben működik, ha azt a valamit nagyon akarjuk. Úgy szívből, úgy igazán...
31, mert szívből jön és tiszta!
Írta: haraldhardrada 2011. nov. 28. 23:35
Írta: haraldhardrada 2011. nov. 28. 23:35
Nem 42, hanem 31. Najó, azért ennyire nem komoly, legyen csak a nap száma a 31. Ennyi éve nem kaptunk ki Miskolcon (ugyebár legközelebb csak ősszel játszhatunk újra ott, addig meg kúszik egyet a mutató).
Most így ennyi lenne a bevezető, ugorjunk neki pár gondolatnak önálló bekezdések formájában. Nincs kiemelés, nincs kép, csak az esszencia pőrén.
Elolvasom »
Ti mondtátok-én írtam: Avagy ki mit jósol a Diósgyőr-Ferencváros találkozó előtt...
Írta: BrendaParker 2011. nov. 26. 14:45
Írta: BrendaParker 2011. nov. 26. 14:45
Ti mondtátok…
„Az elmultba szemem tétován tekint
Egy percre csak! Üldözi a jelen,
Nem pihenhet régi emlékeken,
Unos untalan visszatér megint.
A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reményt, boldogságot.
Nem veheté el, bár kínzott nagyon
- Történik minden, ahogy írva vagyon -
Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.
Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dicsőül meg a szenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!”
József Attila: Jelen, múlt, jövő. Hogy jön a Fradi blogjához egy ilyen vers? A válasz nagyon egyszerű. Jelenünk nem túl fényes, akárcsak a költő akkori jelene. Múltunk dicsőséges, jelenünk nyomába sem ér. És a jövőnk? Épp, mint a költő egykori képzelt jövője (lehetett volna, ahol a szenvedő, jelen esetben a hullámvölgyeket átélő Ferencváros dicső lesz (újra). Amit József Attila egykor saját életéről írt le, azt én könnyűszerrel vonatkoztatom most szeretett csapatunkra…
Kezdődhetne jövőbeli dicsőségünk a hétvégi mérkőzéssel is, akár. Persze, persze, tudom: nem lesz egyszerű meccs. A szerkesztőink közül én vagyok egyedül Borsod-megyei illetőségű, éppen ezért ragaszkodtam hozzá, hogy pár mondat erejéig esetleges találgatásokba bocsátkozzak. Aztán változtattam az eredeti terven. Hogy miért? Éppen azért, mert én itt élek: Fradistaként a Diósgyőr szurkolói között. Túlzás lenne, ha azt mondanám, ismerek itt mindent, mint a tenyeremet, de ide születtem, itt élek, nap, mint nap szembesülök azzal, mi folyik a környéken. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy „riporteresdit játszva” megkérdeztem a november 27.-ei napról pár Fradi-szívű barátomat, pár Dvtk-szurkolót és néhány pártatlan focidrukkert is. Számomra sajnálatos módon összesítésben arra a kérdésre, hogy „Mit gondolsz, kinek van nagyobb esélye megnyerni a vasárnapi mérkőzést?” erős többségben a Diósgyőr hangzott el válaszként. Ki hogy indokolta a döntését? Volt, aki azzal, hogy „előrébb áll a tabellán”. Az egyik megkérdezett azt felelte: „a Dvtk idén jó passzban van”. Akadtak, akik azzal érveltek, hogy „feléjük billen a hazai pálya.” Megint más szerint a Dvtk csapata „jobb játékosokból áll”. Más válasza az volt, hogy „a Fradinak most nem nagyon megy a szekér”, és volt, aki annak tudja be (többek között) a hazaiak esetleges győzelmét, hogy a csapatot „több ezer szurkoló fogja hajtani.”A legegyszerűbb, legkézenfekvőbb válasz megmosolyogtatott. Egy kedves ismerősöm nemes egyszerűséggel arra, hogy miért épp a Dvtk-t tartja esélyesnek, azt felelte, hogy: „Mert Dvtk szurkoló vagyok.” A független, illetve Dvtk drukkerekkel ellentétben a megkérdezett Fradisták természetesen egyértelmű Fradi-győzelmet jósolnak. Egyikük azzal érvelt, hogy „idegenben jobban megy a csapatnak”, más azzal, hogy „A játékosok a Dózsa ellen is bebizonyították, hogy tudnak felfokozott hangulatban jó teljesítményt nyújtani”, a harmadik fél érve a Ferencváros mellett pedig az volt, hogy: „Mi vagyunk a legjobbak és nem kaphatunk ki.” Megint más abban bízik, hogy a mi szurkolótáborunk jobb lehet a hazaiakénál, ami a létszámtól függően sajnos lehetetlen. Bár tény, hogy a fradista társam a szívvel-lélekkel, és nem divatból való drukkolásra célzott…
Benczés Miklós, a Diósgyőriek edzője szerint nincs értelme a mérkőzés előtti esélylatolgatásnak. Ennek ellenére én mégis belevágok, mert úgy hiszem, minden Ferencváros és Diósgyőr szurkoló találgatja most, hogy vajon mi lesz. Nos, sajnos a „nem kaphatunk ki” érvet már sokszor használtam én is, de hasztalan. Még azt sem mondhatom, hogy szükségszerű, hogy a szerencse mellénk álljon. Persze nyilván a szerencse is nagyban hozzájárul a győzelemhez. Véleményem szerint az összeszedettség, a fegyelmezett, és a körülményekhez képest nyugodt játék lehet a leginkább célravezető a Dvtk otthonában. Détári Lajos úgy véli, hogy jó felkészültségre és jó fizikai állapotra lesz szükségük a játékosoknak, de nem félti őket a nagy nyomástól. Na igen, hogy is van ez? „Félnünk sose kell, a jobbak mi vagyunk, mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk.” De ez nem most lesz. Nem kapunk ki. Bár a megkérdezettek szinte egyhangúan nevezték meg José Luquet, mint azt, akitől a piros-fehérek csapatából leginkább tartania kell a fradistáknak, a mi oldalunkon is van, akitől tarthatnak a diósgyőriek. Akad persze, aki egyetlen zöld-fehér játékost sem tart veszélyesnek a Diósgyőrre nézve, de nem szabadna megfeledkezniük arról, hogy van Pölöskeynk, Jovánk, Hakolánk, Abdink, és még sorolhatnám. Az, hogy ki milyen teljesítményt nyújtott az utóbbi időben, az most lényegtelen, mindenkinek vannak rossz napjai. Bízom benne, hogy Ferencváros csapata vasárnap kipihenten, nyugodtan, magabiztosan, jókedvűen érkezik az Andrássy útra!
A játékvezető az a Solymosi Péter lesz, aki azt az ominózus Ute-Ftc mérkőzést vezette, ahol hat gólos vereséget szenvedett a csapatunk. Tartok tőle, számunkra nem jó ómen, és ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül.
Lassan telnek a percek, számomra ez most valami más, mint a többi mérkőzés. Igen, tudom, ez nem egy Ftc-Újpest, de nekem, mint Miskolc közelében élőnek igenis nagy dolog. Számolom a perceket. Várom a pillanatot, hogy farkasszemet nézhessek a Diósgyőr drukkereivel. Az adrenalinszintem az egekbe szökik, ha a mérkőzésre gondolok. Már csak három nap! Bár nálunk nem ágyúk, hanem ízig-vérig fradisták fognak seregben állni, de a Kormorán is megénekelte: „Győzni fogunk, ha itt már seregben ágyú áll…”
Legyen így! Győzzön a Ferencváros!
Mert így kell lennie.
Hajrá fiúk!
Az Otp Bank Liga 17.-ik fordulójához érkeztünk. Van, aki lázasan készülődik a vasárnapi mérkőzésre, van aki nem izgatja magát különösebben, mert úgy véli, nincs miért. Ennek ellenére én úgy gondolom, igenis mindenki várja a mérkőzést. Mi azért, mert a Diósgyőr teljesítményét tekintve idén jól áll, ők azért, mert mégiscsak "Mi vagyunk a Ferencváros..." Mindkét fél oldaláról hallottam már, hogy "ez nekünk semmiség, simán bedaráljuk az ellenfelet" sőt, az elmúlt napokban hallottam olyan véleményt is, hogy "A pokol vár majd Miskolcon rátok." Valóban? Hamarosan kiderül. A mérkőzés vasárnap, 18:00 órakor veszi kezdetét az Andrássy úti Dvtk stadionban...